Jó, tudom, a múltkor is volt egy tevés poszt, de most mit csináljak, ha megint egy ilyen kép akadt a kezembe? Kinyílott a teve, megírom…

photo by morpho

Szóval, nem tudom, hogy ültetek-e már tevén órákig, de nem jó. Ennél csak az óriásteknősök hátán kényelmetlenebb ücsörögni, de arról majd máskor. A teve úgy működik, hogy haladás közben egy oldalon egyszerre emeli meg a lábait. Ettől az egész mozgása hullámzóvá válik, és a gyomrod émelyegni kezd. Tényleg! (Lásd még a sivatag hajója) Az első fél óra még csak-csak, de aztán hirtelen minden bajod lesz és azon gondolkodsz, hogy hova lehetne menekülni. Sehova, sivatagban vagy, és mikor ez tudatosul, akkor bezuhan az ember egy szörnyű enervált állapotba, ami nagyjából minden karavánozó beduin, tuareg vagy egyéb homoklakó arcán (családostul) jól megfigyelhető. Korábban nem értettem, hogy miért nem látni soha nevető beduint. Ha az életem 80 százalékát teveháton kéne tölteni egy kurva nagy homokozóban, nekem se lenne kedvem röhögni! Az első tevegelős óra végére nincs az embernek olyan pontja, ami ne fájna nagyon. Nem, nem kicsit, nagyon! Amatőr versenyzők persze bepróbálkoznak különböző testtartásokkal és béna helyezkedésekkel, de ez csak arra jó, hogy az is zsibbadjon, amire előtte nem is gondoltunk volna. Igen, például az is… A második óra végére az ember kb. fel is adja az egészet, és már teljesen mindegy, hogy megérkezik-e vagy sem. Leszállni úgy sem tud. Ennyi. Na, jó, az évek, meg a rutin biztos sokat segít, de személyes tapasztalatom szerint a harmadik óra után teljesen eltűnnek a hivatásos tevegelők és a vendégtevegelők közti különbségek.

A teve egyetlen komoly előnye, hogy fejből tudja az utat az oázisba, ezért legalább navigálni nem kell a homokban. Pedig szép kihívás lenne! Térerő nincs, a GPS nem működik, ragadj homoktérképet, vagy bérelj tevét, az úgyis tudja az utat, installáció manuál. Egyébként a Sínai félszigeten nagyon jó lenne tevegelni, mert a sziklasivatag pazar látvány, és a beduinok is segítőkészek (némi készpénz felmutatását követően), csak hát a teve. A teve, ami amúgy büdös is, nagyot köp, és nem lehet róla leszállni, sőt! Néhány önérzetes példány néha megmakacsolja magát, és nem hajlandó leülni. Ilyenkor a leszálláshoz komolyabb személyzet kell, mint egy Zeppelinnél. Na, ehhez az egész szarhoz kell még hozzáadni a napszúrást és a szádba ömlő homokfelhőt. Remélem sikerült kedvet csinálnom a sivatagi tevegeléshez!

Most már csak az a kérdés, hogy miért pont a teve, ha ennyire szar? Röviden azért, mert nincs más. Út nincs, jármű elakad, homok van. Érdekes, hogy az emberiség a 21. századra sem volt képes megoldani a sivatagi közlekedést, miközben már a Mars utazást tervezgetjük. Végül persze valahogy lekászálódik az idióta fotográfus a sivatagi tevéről, és akkor az azért nagyon jó, mert addigra le is megy a Nap, aztán egy óra múlva már annyira hideg van, hogy dideregve még gondolkodni sincs kedved. Például azon, hogy tulajdonképpen mi a faszt is keresel itt éjszaka egy csapat beduinnal a jéghideg sivatagban – sajgó mindentaggal annak tudatában, hogy ha túléled az éjszakát, másnap megint 50 fok lesz és visszaülhetsz az összkomfortos tevére.

(morpho)

Ui: Hogy mit is kerestem ott tulajdonképpen, azt majd jól megírom a jövő héten. Kétrészes poszt még úgysem volt.