A történet a hét közepén indult. Az idei World Press Photo egyik kategóriagyőztesének vissza kellett adnia a díját, miután bevallotta, hogy fotósorozatának egyik darabja nem abban a városban készült, ahol azt korábban állította – írja a New York Times. A sorozat, már csak a fotós honlapján érhető el. Charleroi polgármestere szerint a fotográfus, Giovanni Troilo manipulálta a képeket és a várost rossz színben tűntette fel. Hogy hogyan tud egy darab fotós rossz színben feltüntetni egy komplett várost, abba most nem mennék bele. Vagy mégis, menjünk bele, inkább! Charleroi-ban senki nem kefél kocsiban, nem csinálnak hülye festők hülye performanszokat, senki nem tart illegálisan fegyvert, és közismert az is, hogy nincs öregek otthona sem, ahol senkinek nincsen semmilyen pszichés problémája. Polgármester úr, ez nekem kellemetlen, de komolyan!

A történet felelevenített egy több évtizedes vitát a beállított képekről. A mese még 1936-ban kezdődött. A sztori főszereplője pedig ez a spanyol illető, név szerint: Federico Borrell García.

A fotográfus egy bizonyos magyar származású Robert Capa volt, a kép címe A milicista halála, melynek eredetiségéről a mai napig vitatkoznak. Már hogy azon bírnak vitatkozni, hogy a kép tényleg azt a pillanatot ábrázolja-e, mikor a spanyol polgárháborúban agyonlövik ezt a szerencsétlent, avagy Capa csak megkért egy katonát, hogy legyen kedves hanyatt esni egy pillanatra, aztán szaladhat Franco ellen tovább! Ezen bírnak vitatkozni??? Hát nem teljesen tökmindegy? Fél millió ember halt meg a spanyol polgárháborúban! Abból rengetegen pontosan így! Innentől kezdve a fotó beállított jellege lényegtelenné válik. Vajon a második világháború, vagy a vietnami, koreai háborúkról készült felvételek között nem volt számtalan beállított kép? És?? A haditudósító, mint biológiai halmaz, csak egy következmény. Az alapprobléma nem maga a háború?? Ha Capa beadja World Press Photo pályázatára a képet, akkor vajon mi történik? Kidobják? Tényleg? Ráadásul ez azt sugallja, hogy a zsűri minden polgármesteri hisztériának utánanéz, miközben ez nettó hülyeség. A díjazott képek nagy része a fejlődő világban készül, ahol még polgárok se nagyon vannak, nem hogy mesterek… Azt amúgy nem értem, hogy mi a fasz köze van egy polgármesternek egy fotópályázathoz? (Leszámítva, ha a város írja ki azt) Ha egy nézőnek nem tetszik a darab, kirúgják a színészt?

Akkor tessenek felállítani egy WPP szabadcsapatot, akik minden egyes anyag keletkezésének utánamennek és kiszűrik a csalókat. Tényleg itt tartunk??

2010-ben is volt egy érdekes eset. Akkor az Év természetfotósa egyik győztesét, a spanyol José Luis Rodriguezt fosztották meg a díjától, mondván, hogy kamuzott a képaláírásban.

Rodriguez azt állította, hogy állt lesben farkasra várva, aztán kiderült, hogy egy idomított állatról van szó, amit ráadásul Ossiannak hívnak. (nem, semmi köze a márhívóra piázott Paksi Endréhez) Az nem tűnt fel a zsűrinek, hogy egy ilyen vakus képet spontán kb lehetetlen megcsinálni? Nem! Simán odaadták a díjat, aztán mikor kiderült Ossian közreműködése, akkor simán elvették. Halványan érdeklődnék csak, a kép közben szarabb lett? A farkasok nem szoktak kerítésen átugrálni? Vajon hány idomított csimpánz járt már kizárólag modellként Afrikában?

A hét másik fotós szenzációját a harkály hátán repülő menyétet vizsgálva is elindulhat a konteo logika. Vajon mikor derül ki Martin-Le-May fotójáról, hogy a harkályt Pokolgépnek, a menyétet pedig Piramisnak hívják és gyerekkoruk óta együtt repkednek?

Ha pedig ez kiderül, akkor mi van?  Szarabb lesz a kép?? De most tényleg??

Ezen a vonalon továbbhaladva nézzünk meg még egy példát: Joe Petersburger (Dr. Szentpéteri L. József) 2009-ben nyert a WPP-n a halászó jégmadárral.

Közismert, hogy az ilyen képek úgy készülnek, hogy a fotós nagy levegőt vesz, lemerül a tó fenekére, aztán ott a hátára fordul, és a  fényképezőgépével várja, hogy egy csapat küsz beússzon elé, majd aztán nyilván lecsap rájuk a jégmadár, és akkor kell megnyomni a gombot. Melós, de megéri! Nos, nem egészen így van. A halakat egy lavorba rakják, aminek az aljára szerelik a fényképezőgépet, és az egészet elhelyezik az alatt a fa alatt, ahol a jégmadár szokott ücsörögni. Aztán tisztes távolból reménykedni kell abban, hogy a jégmadár tényleg a lavórban úszkáló halak közé csapjon, és a távkioldóval elsütött gép a legjobb pillanatban exponáljon. Ennyi.

Mi is a különbség a lavorban halászó jégmadár és az idomított, kerítésugró farkas között?? Kb semmi. A farkas pont így ugorja át a kerítést, a jégmadár pedig pont így eszik halat. Az egyik díjat ostobán elvették, a másikat viszont teljesen helyesen megtarthatta a fotós.

Figyeljünk vissza még egy pillanatra a Word Press Photo 1996-os díjazottjaira! Elsőként az adott évben a nagydíjat is elnyerő Francesco Zizzola beállított viccparádéját említeném! A luandai aknára lépett gyerekekről szóló anyagról csak a hülye nem veszi észre, hogy valamennyi képe beállított! Itt van például ez:

De érdemes végignézni mind a 12 képet. Igen, a képek beállítottak, de attól még az angolai gyerekek aknára lépkednek és meghalnak, vagy elveszítik a lábukat. A zsűrinek ilyenkor a manipuláció logikája alapján ki kéne zárnia a fotóst, de szerencsére ez esetben ez nem így történt. Persze lehet, hogy csak azon múlt, hogy a luandai polgármester nem balhézott úgy, mint charleroi kollégája.

Ugyancsak ebben az évben szerelte ki a biztosítékot fotográfiai körökben Corinne Dufka libériai anyaga. Az a kérdés merült fel, hogy vajon akkor is ilyen brutálisan gyilkolják-e le ezt a szerencsétlen srácot, ha nincs ott a fotós?

Arról ment a vita – még Magyarországon is – hogy ezzel vajon manipulálta-e a fotós az eseményeket, vajon pont ez történt volna akkor is, ha ő nincs ott? Ez a manipuláció inverze, kb pont akkora hülyeség, mint kidobni Giovanni Trulio Charleroi anyagát a WPP díjazottjai közül.

A konklúziót levonva:

– Lehetőleg ne fényképezzünk le semmit! Capa tévedett! Azt mondta „Ott kell lenni”! Nem kell, mert akkor manipulálod a szereplőket!
– Állítsunk minden pályázat mellé egy eredetvizsgáló bizottságot, akik abban az esetben, ha mégis ott voltál, akkor bebizonyítják, hogy manipuláltál, ezért kizárnak!
– Lehetőleg kerüljük a hülye zsűrik által manipulált hülye pályázatokat és ne adjunk be semmit! Így teszek én is!

(morpho)