Másnap délelőtt Kurír szerkesztőség, fotólabor, negatív kijelölés, én meg a ciánkapszulámat keresgéltem a táskámban. A negatívon ugyanis konkrétan ezt láttam:

Ugorjunk vissza fél napot az időben! Telefon péntek este fél 10. Apám születésnapját ünnepeltük, száraz pezsgő, kaviár, pirítós, Tibi csoki, fél Orbit rágó… Én voltam aznap az ügyeletes, de lapzártához közeledve nemigen számítottam már semmire…

– Vonat vs. személyautó, két halott van! A rovatvezető szokásos borízű hangja, kissé teátrális stílusban. (Most, hogy végiggondolom, nem kicsit volt teátrális, hanem nagyon, de ezt most nem fejteném ki részletesebben!) Na igen, a napilap varázsa, ugye…

Szettáska, bakancs, taxi, szabadkozás a távozás miatt, kicsattanó boldogság. A helyszínen már a tűzoltók dolgoztak „III. 1-es jelenti a Kunnak. A helyszínen személygépkocsi és vonat frontálisan ütközött, két exit.” (Jelmagyarázat: III. 1: harmadik kerület egyes számú tűzoltó egység; Kun: a tűzoltó parancsnokság a Kun utcában volt; exit: elhunyt)

Mindig is gyűlöltem halottakat fotózni. Egy fotóriporter ilyenkor persze kikapcsolja az érzelmeit és a feladatra koncentrál, de bizonyos esetekben ez nagyon nehéz, főleg amikor gyerekek halnak meg. Az elmúlás és a halál értelmetlenségének gondolatisága találkozik ilyenkor az adott szituáció szörnyűségének látványával. Ráadásul én direkt azért megyek oda a város másik végéből, hogy ezt lefotózzam. Sosem értettem meg azokat a fotósokat, akik a hullás/gyilkolászós/vérfürdős kombóra recskáznak, de az emberek különbözőek, és ez jól is van így! Szóval benyúltam a táskámba, kivettem egy tekercs filmet, befűztem és megcsináltam a képeket…

Előző nap délelőtt egy Walt Disney kiállításon voltam, és a tök sötétben a sínek között visszafűztem azt a filmet a gépbe, amire a kiállítást fotóztam… Magyarul ugyanarra a filmtekercsre fényképeztem rá mind a két témát. Természetesen mindkét anyag használhatatlan lett, és egyik sem jelenhetett meg. Ugye, hogy milyen jó, hogy letűnt a filmek korszaka? Egy képet azért lenagyított a laboráns, és hát, a pozitívba hajló változat így néz ki:

photo by morpho

Véleményezhetném a dolgot több irányból is, de az alatt a 15 év alatt, amíg negatívra fényképeztem, még merev részegen sem fűztem vissza ugyanazt a tekercs filmet, kivéve ezt az egyetlen esetet. Ez meg milyen eset volt…

Ui: Olyan volt, hogy úgy fényképeztem végig egy sajtótájékoztatót, hogy egyáltalán nem volt film a gépben, de az egy másik történet, és korántsem ilyen látványos…

(morpho)