„Ha meglehet az esélye, hogy 100 százalékban nálunk legyen a labda, akkor arra kell törekedni. Az emberek mindig gyors sikereket szeretnének látni. Nekem is ez a célom, de mostanra ismertük meg annyira egymást, hogy még jobban tegyük a dolgunkat. Idén még jobban tudjuk, mit szeretnénk, és mit akarunk, ez az év a legjobb” – jelölte meg Pep Guardiola a munkamániás tréner, milyen vágyai vannak még.

photo by morpho

1994 Monaco, életem első BL meccse. Ráadásul egyik kedvenc brigádom, a Barcelona csapatja a Romario-Sztoicskov ékpárral, és persze az akkor éppen a Monaco-t erősítő Jürgen Klinsmann-ról se feledkezzünk meg! Lövésem nincs, mi ez az egész BL feeling. Leginkább hasonlított egy death-metal koncertre. Tulajdonképpen csak akkor derült ki, hogy itt tényleg focizni fognak, amikor a csapatok kicsíráztak az öltözőből. Eredetileg nem akartak a kispadokhoz engedni, mert ahhoz valami külön zsuga kellett volna, ami nekem nem volt, de egy francia kolléga váratlanul a segítségemre sietett és addig magyarázott valamit a „leverem a vesédet security” munkatársának, amíg végül beengedtek a lezárt övezetbe. Amúgy nem történt semmi, a fényképezőgépek a fűben pihentek, egymás mellé rakva. Legalább 50 fotós várta a játékosokat. Nem jöttek. Jött viszont egy fekete öltönyös figura, akiről kiderült, hogy a „leverem a vesédet cégcsoport” főnöke volt és még egyszer elkérte az igazolványokat, ami nekem ugye nem volt. A francia cimbi közben felszívódott, engem meg kivágtak a francba és bandukolhattam a szögletzászlóhoz. Naná, hogy a játékosok ebben a pillanatban jelentek meg a pályán és hátrafordulva, egy szimpi öltönyössel a nyakamon csináltam pár képet, bár nem igazán láttam, hogy kiről. Vadi új optika figyelt a vadi új Canon EOS1-re tekerve. Tulajdonképpen akkor próbáltam ki először élesben.

Már majdnem a szögletzászlónál jártam, amikor egy olasz kolléga üvöltve rohant felém a félpályáról. Először azt hittem, hogy egy gyors passzal indítani fog.. De nem. Csak a fényképezőgépét akarta visszakapni. Nekem is fura volt az optikára aplikált kis krokodilos matrica. Nem igazán emlékeztem, hogy lett volna rajta ilyen, amikor kicsomagoltam a dobozból.. Hát igen, a cucc vadi új volt, minden nyugat-európai kolléga megvette, és hát, rutinosan kis matricákat ragasztgattak rá, hogy meg tudják különböztetni a többitől… Az olasz különben jó arc volt, utánam hozta a saját gépemet, hagyta, hogy kivegyem a leexponált filmet, majd gépet cseréltünk, és olasz barátom sürge elmesélte a mellette ülő kollégának, hogy egy idióta az ő gépével fényképezte a játékosokat. Az röhögő görcsöt kapott és gyorsan elmondta a sztorit egy másik kollégának. Azért arra kíváncsi lettem volna, hogy mire az összes fotós a túlsó kapunál is rajtam röhögött, vajon mi maradhatott meg az eredeti sztoriból.

Viszont bénázás ide, gépcsere oda, ez a kép csak nekem lett meg, és Guardiola később is jól bánt a labdával, hiszen a mérkőzést végül 1-0-ra a Barcelona nyerte Sztoicskov góljával, a gólpaszt pedig Guardiola adta. Ja, hogy Romario vajon min tűnődik Guardiola mellett, az már örök rejtély marad.

(morpho)