Azért néhány hónap napilapos, szaladgálós fotós múlttal elég intenzív meglepetések tudják érni az embert, és a legjobb az egészben, hogy a meglepetés nem onnan érkezik, ahonnan érkeznie kéne. Sőt! 1994. február 4.: szokásos szürke unalmas masemtörténiksemmikülönös reggel. A II. Köztársaság Pápa téren bandukoltam a szeri felé, amikor is hirtelen riasztották a komplett Kun utcai tűzoltó parancsnokságot. Ezt onnan lehetett pontosan tudni, hogy láttam. A Kun utca ugyanis ott volt egy sarokra, és úgy tűnt, mintha gyakorlatra vezényelték volna a komplett laktanyát. Gyorsan fel a lépcsőn, telefon az ügyeletre.

– Jó napot kívánok, Hegedűs Ákos vagyok a Kurírtól. Láttam, hogy komoly riasztást kaptak, beavatna a részletekbe?
– A bejelentés alapján egy gázrobbanás, többet mi sem tudunk. Ó utca 24.
Telefon le, hívom az ügyeletes kollégát.
– Szia Gábor, felébresztettelek? Bocs, van egy gázrobbanás az Ó utcában, ráküldték a teljes Kun utcát!
-40 fokos lázam van, influenza, képtelen vagyok felkelni az ágyból, csináld meg légy szíves!

Mit lehet ilyenkor tenni? Telefon le, kabát fel, zúzás a helyszínre. Hát, mit ne mondjak, elég érdekes volt… A környező utcákban akkora por gomolygott, hogy semmit nem lehetett látni. Eklatáns példával jellemezve: ilyenek lehettek a World Trade Center leomlása utáni látási viszonyok New Yorkban. Annyi előnye volt csak a dolognak, hogy a rendőrök sem láttak semmit, ezért nem dobták ki kapásból a médiahiénákat, mert nem tudták, hogy kik azok, meg hogy honnan is kéne kidobni őket. Aztán kb fél óra múlva feloszlott a porköd és, és, és! És nem látszott semmi! Semmi! Minden ház a helyén, minden autó sértetlen, robbanásnak nyoma sincs. Most akkor mi a fasz van? Valaki ködgyertyával játszott és beszopatta a komplett budapesti tűzoltóságot? Aztán egyszer csak egy tűzoltó kezdett rohanni az egyik ház felől.
– Ide álljanak a mentővel! Gyorsan! – Üvöltötte.

Ugyan továbbra sem látszott semmi, de néhány fotós kolléga már a helyszínen volt (biztos ők is a Kun utcánál jártak reggel melózni…) és a rendőrök gyorsan intézkedni kezdtek. Ez kb annyiból állt, hogy akinél fényképezőgép volt, azt igazoltatták, (ők se tudták, miért) aztán zavarodottan őrizték a semmit. Ekkor értem oda ahhoz a házhoz, ahol a tűzoltó a mentő után kiabált és bementem a kapun, de a porban úszó udvaron kívül nem láttam semmit.
– Azonnal jöjjön ki onnan, mert meghal! Ordított rám valaki, (de lehet, hogy nem rám, mert közben mások is odaértek a kapuhoz.) Annyi látszott csak, hogy a gangos ház felsőbb szintjein kevesebb a por, úgyhogy elindultam a lépcsőn felfelé! Közben vagy egy tucat tűzoltó rohant el mellettem, és az egyik közvetlen közelről az arcomba kiabált!
– Maradj végig a fal mellett!
Mi a fasz folyik itt, de tényleg? Olyan volt az egész, mintha John Carpenter forgatná a Köd második részét, a tűzoltók hirtelen átalakulnak gyíkemberekké, és a réveteg Mulder ügynök megjelenik egy zseblámpa csóvájába csomagolva. Aztán felértem a másodikra, és kitisztult a kép. A körfolyosó végén konkrétan ezt láttam:

photo by morpho

Teljes lemerevedés! Az egész ház belseje megszűnt létezni, mindezt úgy, hogy az utcai homlokzat sértetlen maradt. Ezért nem látszott az utcáról semmi! A terézvárosi háromemeletes épület legfelső szintje elindult lefelé és magával vitte a többi emeletet, egészen a földszintig. Az első gondolatom az volt, hogy itt rengeteg halott lehet, közben gyorsan csináltam 4-5 kockát az egészről, mire pont odaértek a rendőrök, és azt a néhány szemfüles fotóst, aki előttük ért fel a gangon gyorsan lezavarták vissza az utcára. Sőt, az utcából is kivágták őket, mert addigra eloszlott a por és tudták, hogy mit kell lezárni. Nem, a döbbenet nem ez volt, az még csak most jön! Miközben az Ó utcából a rendőrök kifelé lökdöstek, vajon kit vettem észre, amint vadul fényképezte a rendőrségi útzár felállítását? Na?? Bingó! Az ügyeletes kollégát, aki, mikor a mentős haverjaitól megtudta, hogy szó sincs gázrobbanásról, és valami sokkal nagyobb balhé van, hirtelen kigyógyult az influenzából, leküzdötte a 40 fokos lázat és gyorsan a helyszínre sietett, ami valahol dicséretes felelős elkötelezettséget igazolt a szívének oly kedves újság irányába! Az, hogy utána elintézte a napi belpol szerkesztőnél, hogy az összes képemet kihagyják a két oldalas összeállításból, és csak az ő anyaga kerüljön be, már a 25 év gyakorlati előnynek tudható be. Az viszont, hogy a napi belpol szerkesztő annyira hülye volt, hogy nem fogta fel, hogy a gangról készült képet nem lehet kihagyni, már jobban igénybe vette az idegállapotomat.

Végül a lapszerkesztő észrevette a képet és két hasábon kirakta a címlapra, ami nem is volt rossz eredmény annak fényében, hogy a másik három napilap, akinek a fotósa bejutott az épületbe a teljes címlapját ennek az egyetlen képnek szentelte. De hát, ne legyünk telhetetlenek, végül is 21 évesen, ha az ember új valahol, akkor nem kell mindent érteni. Azt sem, hogy a fotós kollégám kőbunkó volt és összevissza hazudozott, meg azt sem, hogy a belpolitikai szerkesztő nem szakmai, hanem haveri alapon döntötte el, hogy mi kerüljön az újságba és mi nem. Ehhez képest a házomlás már nem is volt annyira érdekes. Aztán este hazamentem, lezuhanyoztam magamról a port és ittam egy vodkát (vagy kettőt, erre már nem emlékszem pontosan).

(morpho)

Ui: Végül „csak” egy halálos áldozat volt, egy 43 éves háziasszonyt sodort magával a ház. Az időpont „szerencsés” volt. A felnőttek dolgoztak, a nyugdíjasok vásároltak, a gyerekek iskolában voltak. Ha ez éjszaka történik, egész más a helyzet…

Nézd meg a legújabb képgalériám is!