Hát, ami azt illeti, sok mindent lehet mondani rólam, de azt nemigen, hogy nem fotóztam még koncertet, nem láttam még közelről zenekart, vagy hogy nem tudom megkülönböztetni a gruppikat a guppiktól. Néhány napja viszont sikerült belecsöppennem egy olyan történetbe, amivel azóta sem tudok pontosan mit kezdeni, pedig próbálkozom, frankón! Melyik háttérkarhatalmista ultrahangos gyíkember gondolta volna, hogy egy magyar zenekar, aki amúgy a New Orleans swing-soul-gospel vonalon utazik, pont a kínai tini lányok nedves bugyijait rájuk rontó szelfijeit fogja majd számolgatni?

photo by morpho

Ráadásul nem hazai pályán, hanem a pekingi-tangsani katlanban! Senki nem tudta előre, hogy milyen lesz a fogadtatása a Suba Attila & The SoulFool Band kínai turnéjának, de ha azt mondom, hogy a Michael Jackson budapesti megjelenéseit körüllengő hisztériát nagyítóval kell keresgélni a „kínai” magyar swing mellett, akkor simán lehet, hogy nem voltam elég egyértelmű… Az egész olyan volt, mint egy monstre valóságshow a vörös szőnyegen. Hogy miért van az, hogy egy tisztességes kínai színpad kizárólag vörös lehet, azt nem tudom, de ehhez valamiért tényleg ragaszkodnak. A kedvencem az volt, amikor a zsír új vörös színpadot a sound check közben csomagolták ki. De frankón. A kábeleket, meg a dobot pakolták össze, miközben két helyi forma a fóliát húzta le a vörös bársonyról… Úgy elképzeltem a Szigeten: „Mindjárt kezdünk, csak gyorsan kicsomagoljuk a színpadot!”

Ezek a helyi arcok egyébként rendkívül segítőkészek voltak, de a „szakmai együttműködés” ebben nagyjából ki is merült. A zenekar hangtechnikusa húsz perc alatt többet tudott meg a hangkeverő cumóban rejlő lehetőségekről, mint az azzal évek óta dolgozó dr. Wong. De nézzük ezt el dr Wongnak, mert arckifejezéséből ítélve nem nagyon látott még közelről olyan zenekart, aminek a hangosítása erősen túlmutat egy átlagos csütörtök délutáni egyetemi feng shui bajnokságén. Azon gondolkoztam, hogy vajon a nézők is ezért őrültek meg a magyar swingért, vagy csak a két lában járó zöldkártyát látták a srácokban? Hát, nem tudom, de volt egy olyan szitu Tangsanban, amikor négy rendőr próbálta megakadályozni, hogy a „rajongók” betörjenek a zenekari öltözőbe, amit csak akkor lehetett észrevenni, amikor az egyenruhás formák feltápászkodtak a földről… A zenekar tagjai pedig nyakig merültek a „ki csinál velünk több szelfit százon?” című ősi kínai vetélkedő bugyraiba, én meg azt kerestem a programfüzetben, hogy hova van beírva a Beatles, mert sehol sem találom… Aztán, hogy mit csinálnak a csajok ezzel a több kilónyi szelfivel, arról lövésem nincs, de voltak, akik ezen túlmutatva, nem kizárólag kulturális téren próbálták elmélyíteni a magyar-kínai kapcsolatokat. A zenekar erre, tömören összefoglalva a lényeget, csak ennyit reagált: What do you want to do with us?

Persze azért ezek a sziporkázó lovagok nyilván nem élnek vissza egy olyan helyzettel, amikor a csajok a szállodájukban vesznek ki szobákat, és Csang bácsi reggeli gőzgombócain kívül semmi mást nem is akartak megmutatni nekik. Ráadásul ezek a kínai lányok saját bevallásuk szerint amúgy európai férjet szeretnének maguknak soha nem kezdenének ki egy magyar zenésszel, így aztán lesz még szőlő, lesz még lányregény és bizonyára lesz még SoulFool Band koncert Kínában. Mindenesetre az antré fergetegesre sikeredett.

(morpho)

További képek a SoulFool Band kínai turnéjáról

*

Jelentése nagyjából: „Sziporkázó lovagok”

Nehéz visszafordítani, mert Kínában ezt úgy csinálják, hogy az idegen szavakat fonetikusan megfeleltetik egy hasonló kínai szónak, különben nem tudnák a szót leírni. Így viszont a jelentése teljesen megváltozik, de erre nem figyelnek oda. Lásd még: Kisújszállás. (Senkinek sem egy önállóan repkedő emberi kisujj ugrik be elsőre.)
Így lett a SoulFool Band-ből Elragadtató/Sziporkázó/Káprázatos lovagok. Ahogy tetszik.