1.rész: Misi

Nehéz úgy írni a szomorúságról, hogy közben nem jut eszembe semmi szomorú. Sőt, ahogy elgondolkodtam ezen a történeten, inkább a röhögéstől potyognak a könnyeim. Inkább…

Vannak olyan emberek, akiket nem lehet elmesélni. Nem lehet, mert volt bennük valami, ami annyira más volt, annyira különbözött mindentől, annyira egyedi volt, hogy időre volt szükség megismerni, elfogadni, átérezni és persze megbarátkozni vele. Aztán amikor valaki másnak próbálunk mesélni róluk, akkor totál csődöt mondunk. Minden megközelítés már a legelején darabokra hullik, hogy végül jöjjön a varázsmondat: „Tudod, őt ismerni kell!”

A Bán kocsmában ’92 március

Ezekben a megmagyarázhatatlan egyéniségekben az a jó, hogy jellemzően mindig pont abban a kocsmában folytatták az italozó életmódot, ahol én is, és ez még akkor is így volt, hogy ha nem is igazán folytattak italozó életmódot. A képzavart kéretik a megmagyarázhatatlan egyéniséggel megmagyarázni! Esetünkben persze tök tiszta volt a kép, mert Farkas Misivel azért be tudtunk rúgni rendesen. Nem sokszor, csak úgy naponta. Az idióta csapos kitalálta, hogy amíg Misi szunyókál, kifesti a körmeit saválló filctollal, meg karikára hajtja a cigijét, hogy ne tudja meggyújtani. Gagyi poénok voltak ezek, de Misit ez hidegen hagyta. Minden délután órákig gyakorolt a Zichy kastélyban, aztán beült sörözni az óbudai Kis Dreher sörözőbe (aka Bán kocsma) és nagyjából ott kezdődött a nagybetűs élet, a poénok végeláthatatlan láncolata, a csillió hülyeség ezer árnyalata.

Ja, igen! Misi amúgy zongorista volt, vérbeli jazz zenész, akit akkor is a zene tett naggyá, amikor éppen nem zongorázott, hanem sörözött és arról mesélt, hogy hogyan főzi a spagettit darált kolbászból és hogyan mutattak be „halálugrást” a Muppet Showban egy bádogvödörbe a „világhírű” Czukkíni fivérek. Ha pedig elfogyott a téma, akkor melankolikusan csak annyit mondott: „különben meg le van szarva a szar is!” Misit egyszerűen nem lehetett nem szeretni. Volt, aki megpróbálta, de csúnyán beletört a bicskája. Csúnyán és gyorsan. Én például meg sem próbáltam, sőt! Volt egy zenekara a Brass Age. Ez volt Misi másik arca. Aki nem látta élőben játszani, az nem is hitte volna el, hogy a kocsmai bohóc, meg a zongorista tulajdonképpen ugyanaz az ember…

Az ő zongorája nem a humorról szólt, hanem a lélekről. Ok, tudom, hogy ez hülye patetikus duma, de tényleg a lélekről zongorázott. Ez leginkább azért volt jó, mert rengeteg vodka és nő között kerestük a lelkünket, a Marczibányi téren vagy a Bem rockparton. Hogy mit találtunk helyette, arra most nem térnék ki, de kétségkívül jobb volt, mint egy átlagos politikai hakni narancslével. ’93-tól elmentük egymás mellett. Ő persze zongorázott tovább, én meg bekeveredtem a mainstream sajtófotóba, és ilyenkor már nem engedhet meg az ember állandó kocsmát magának. Néha találkoztunk persze itt-ott. Metrón, utcán, ilyesmi. Utoljára vagy négy-öt éve a Budapesti Fesztiválzenekar próbaterme előtt cseréltünk telefonszámot…

Ifj Albert Flóriánnal Fő tér ’92 június

2.rész: Hír-folyam

HVG 2015. december 8.:
„Kabát, mobiltelefon és iratok nélkül távozott ismeretlen helyre több mint két hete, és azóta sem került elő Farkas Mihály dzsesszzongorista. A rendőrség a police.hu-n közzétett fotójával keresi az eltűnt személyt, akiről egyelőre semmit sem tudni. Ismerősei, zenésztársai csak találgatni tudják, mi történhetett november 22-én vasárnap, amikor az 54 éves férfi kilépett II. kerületi otthonából, és többet nem hallatott magáról. A férfi egyedül élt, felesége és gyerekei nincsenek.”

HVG 2016. február 3.:
„A hvg.hu hétfőn mutatta be Farkas Mihályt, a tavaly novemberben eltűnt, szerény körülmények között élő dzsesszzenészt, aki kenyérgondjai ellenére papíron egy milliárdos forgalmú cégbirodalom tulajdonosa. Az SDA vállalatcsoportot, megannyi állami közbeszerzés nyertesét, a piacon Fauszt Zoltán érdekeltségeként tartják számon.” Vajon a a vagyonnal és vezetői tapasztalattal nem rendelkező Farkas miként kerülhetett a befolyásos informatikai vállalatcsoport tulajdonosi pozíciójába?

HVG 2016. február 5.:
„A BRFK végzi a körözést, amelynek keretében vizsgálja az eltűnés körülményeit, két és fél hónap után csütörtökön átvizsgálták Farkas Mihály lakását, DNS-mintákat is vettek, vérfoltokat kerestek. Értesüléseink szerint nem találtak semmi különöset, végül lezárták a lakást.”

HVG 2016. augusztus 31:
„Most úgy tűnik, fordulat állt be az ügyben, már a bulvárlapokban is szellőztetik a hírt, hogy egy az év eleje táján a Dunában talált holttestet DNS-teszttel sikerült azonosítani, és a holttest Farkas Mihályé. Rendőrségről származó információnk szerint tegnap postázták azt a határozatot, amelyben a bejelentő rokont értesítik a DNS-vizsgálat eredményéről. Mindenesetre az eltűnt személyek nyilvántartásáról törölték Farkas Mihály Ambrust.
Farkas Mihály halála nem csupán családi tragédia, hanem a cégügyeit is érinti. Elvileg az informatikai bizniszben nem túl járatos rokonsága örökölhetné a kiváló kormányzati kapcsolatokkal rendelkező csoportot, illetve az azt tulajdonoló vagyonkezelő céget – ám a cégbírósági adatok az RC Invest tulajdonosaként már nem Farkas Mihályt, hanem Fauszt Zoltánt tüntetik fel. Fauszt ez év május 26-án kelt levélben értesítette a cégbíróságot, hogy 94,76 százalékos befolyást szerzett a részvénytársaságban, vagyis gyakorlatilag egyedül övé a cég. A változást június 29-én jegyezték be, és ugyanekkor Farkas Mihályt törölték a tulajdonosok közül. Történt mindez kereken fél évvel Farkas Mihály eltűnése után, illetve hónapokkal föltehető halálát követően.”

photo by morpho

Marczibányi tér ’91 november

Misi egyszer azt mondta, hogy az élet azért kiszámíthatatlan, mert minden nap meg lehet halni. Csak remélni merem, hogy egyszer kinyomozzák ezt az aljas gyilkosságot. Remélem, egyszer minden kiderül majd. Az meg csak úgy mellékesen jutott eszembe, hogy vajon mit szólt volna Misi, ha azt mondom neki, hogy egyszer majd belekeveredik valami balhés ügybe, aminek a végén Ráckevénél húzzák ki oszladozó hulláját a Dunából? Mégis mit szólt volna? Le van szarva a szar is!

(morpho)