A Sínai-félszigeten körülbelül 80ezer beduin él, akik az ókori egyiptomiak leszármazottjainak tartják magukat. Őseik az Arab-félszigetről vándoroltak be, nem homogén népcsoportról van szó. Törzsi nomád életet élnek, ápolják hagyományaikat. A Sínai-félszigeten, főleg a part menti területeken tizenkét ismert törzs él, a legkisebb mindössze 500, a legnagyobb olyan 12 ezer fős. A beduinok tevét, szarvasmarhát, kecskét tartanak, pálmafa, olajfa, őszibarack fa ültetvényeket gondoznak – sokan már a legmodernebb tehnikát is alkalmazva. A beduinok legfontosabb tápláléka az árpa, a búza, a kukorica, a lencse és a pálmák gyümölcsei. Sokféle pitát és süteményt készítenek. Ünnepekkor a juhok húsát fogyasztják rizzsel. Előnyben részesítik a népi gyógymódokat, a maratást, a köpölyözést, és varázslatokkal, ráolvasásokkal, amuletekkel, drágakövekkel is gyógyítanak. A férfiakban értékelik a bátorságot, fontosnak tartják a büszkeséget, a vendéglátást és az elesettek, gyengék támogatását. Vallásuk szunnita nuzulmán. Szabad idejükben és ünnepeiken saját táncaikat adják elő. A beduin férfiak köntösüket bőr derékszíjjal fogják össze, amelyre ünnepeiken kardjukat is felcsatolják. Nyáron pamut, flanel, télen kecskegyapjú köntöst hordanak. A nők öltözékének elengedhetetlen része a fátyol, amely törzsenként más és más, ám viselőjének minden esetben csak a szemét hagyja szabadon. A fátylat csak az éjszaka leple alatt vehetik le, amikor a nők a holdfényben táncolnak. Földig érő köntöseik családi állapotukról is árulkodnak, a kendőikre varrt érmék száma pedig a család gazdagságát mutatja. A nők kezét és lábát természeti motívumokból álló tetoválások díszítik.

Sok beduin alkalmazkodott a kor igényeihez: az üdülőhelyek idegenvezetőiként, taxisofőrjeiként vagy búvárvezetőiként helyezkedtek el. Annál is inkább, mivel az egyiptomi kormány az utóbbi 30-40 évben több, beduinok lakta területet sajátított ki. A telepeket felszámolták, helyükön kempingek, üdülőhelyek épültek.