Sosem gondoltam volna, hogy egyszer írok erről a két képről akár egyetlen sort is. A két turistoid fotót egy kenti születésű sejthalmaz tette érdekessé, akinek az előbb majdnem leírtam a nevét, de aztán gyorsan észbe kaptam…

photo by morpho

Ez a két fotó nagyjából két éve készült. Akkor jártam utoljára a Westminster hídon. Amikor a képeket csináltam, pont azon a helyen álltam, ahol március 22-én a sejthalmaz szándékosan felhajtott a járdára, megölve ezzel három járókelőt és megsebesítve több tucat másik embert. A helyszínből pontosan látszik a tomboló aljasság, a primitív számítás. A híd északi oldalán a London Eye figyel, ha pedig megfordulunk Dél felé, ott van a parlament. A hídon mindig rengeteg a külföldi turista, családok, gyerekek, nyugdíjasok fényképezik egymást és magukat a nevezetességek előtt. Olyan ez a híd, mint egy folyamatos népünnepély helyszíne London szívében, és a helyiek büszkék rá. Büszkék, hogy van ilyen hídjuk, hogy van ilyen parlamentjük, és lassan az óriáskerékkel is megbékélnek.

Ezzel megy szembe a gyilkos logikája. A gyilkosé, akinek mindez nem tetszik. Nem tetszik, mert nem érti az egészet. Sosem értette, ezért gyűlöli és el akarja pusztítani mindazt, amit a nyugati demokrácia évszázadok alatt felépített. Nem fog neki sikerülni! Esélye sincs! Ezt a szellemiséget, amit a brit emberek képviselnek, nem fogja egy fundamentalista féreg tönkretenni. Olyan jelentéktelen figura ő ebben a történetben, az őt támogató ISIS-szel együtt, hogy nem is látszik. Egy halott, aki már akkor halott volt, amikor megszületett. Sőt, nem is létezett soha! Az élet máshol van! Igen, itt, ezen a hídon, a London Eye és a Westminster közt. Csak szólok.

(morpho)