Az megvan még valakinek, hogy filmtekercs? A minap elmélkedtem rajta, hogy az analóg cuccok egy komplett generációnak már nem mondanak semmit. Az se mond semmit, hogy „analóg cuccok”. Fogalmuk nincs, mi az, hogy bakelit lemez, szalagos magnó vagy filmtekercs. Arról, hogy hordozó eszköz, maximum egy vödör ugrik be vagy egy mentőautó.

photo by morpho

Pedig a filmtekercs varázsa okozott ám csuda dolgokat és akkor még nem szóltam a filmes doboz adta lehetőségekről. Egy henger alakú műanyag gyógyszeres fiolát kell „elképzelni”, aminek a kupakja a henger összenyomására nagy erővel lepattan, és kiválóan lehet vele lövöldözni unalmas parlamenti sajtótájékoztatókon. Van még a buborékfújó jelenség. Egy öngyújtóval megmelegítjük a műanyag filmes henger zárt végét, majd miután megolvadt, buborékot fújunk a forró műanyagból. Infantilis fotográfusok előnyben. Na, én egy vízi rendőrre tüzeltem a kupakkal egy motorcsónakban…én hülye. Az meg ijedtében fullra tolta a gázkart. Az is csoda volt, hogy harmadmagammal nem estünk be a Balatonba, de az a látvány is, ahogy a leexponált filmtekercs végigszánkázott a motorcsónak farvizén, majd egy utolsó piruett után lazán elmerült a Balatonban. Talán nem kellett volna egy száguldó motorcsónakban filmet cserélni? Esetleg kihagyható lett volna a lövöldözés a rendőrre? Pedig az mennyire vagány, nem? Ja, kurvára. Csak az egész délelőtti melóm ment a levesbe (Balatonba), hogy aztán a partra érve próbáljak mind logisztikailag, mind szakmailag helyrehozni valamit abból, ami nagyjából a lehetetlen felé konvergált.

Az alapproblémát ilyenkor az okozza, hogy ha valami már megtörtént, az nem fog az én kedvemért még egyszer megtörténni. Ok, vannak esetek, amikor egy esemény utólag rekonstruálható, de ha egy második világháborúban a Balatonba zuhant repülőgép roncs kiemeléséről van szó, akkor a küldetés kezd a lehetetlen kategóriába átcsúszni. Lásd még IMF. (Nem, itt most nem a valutaalapra gondolok, hanem a Tom Cruise féle Impossible Mission Force bármelyik epizódjára.)

A történet 52 évvel korábban kezdődött Balatonszárszó magasságában. 1944. december 5-én reggel alacsonytámadói feladatra indult a német légierő 7. század 2Z+BR lajstromjelű, 714628 gyári számú, Junkers Ju 88G-1 gépe. Pilótája Helmut Buder főhadnagy, radarkezelője Gottfried Jentsch hadnagy, rádiósa Hans Bohler altiszt volt. A bevetési térséget feltehetően elérték, de a vadásztámadás során találatot kaphattak, és a Balaton felett a gép bal szárnyára dőlve, meredeken a vízbe zuhant. A repülő gyakorlatilag megsemmisült a becsapódáskor.

A hadinapló a gépet és a személyzetet eltűntként tartotta nyilván. Egészen 1996-ig, amikor is búvárok rábukkantak és elhatározták, hogy kiemelik a hullámsírból. Ráadásul annyira jófejek voltak, hogy a géptörzs és a jobb szárny kiemelésére meghívták a médiahiénákat is. A Kurír fotórovata engem meg alkalmasnak gondolt arra, hogy megörökítsem ezt a felemelő (kiemelő) pillanatot. Hát, erősen nagyot tévedtek. Na, jó, a megörökítéssel még nem volt baj, de utána a Balatonba ejtettem a filmet, ami végül is nem tett jót a másnapi újság címlapesélyeinek.

Pedig minden egyben volt! A szervezők biztosítottak egy külön hajót a sajtónak, amivel megközelítették a kiemelő darut, és kiválóan fényképezhető volt az egész művelet, amint a cumó egy drótkötélen lógva repked a levegőben gépestül, szárnyastul, búvárostul. Na, ezzel, meg is vagyunk, irány a part. Igen ám, de a hajón állófogadás kezdődött, kaja-pia, bájcsevej, amire sem időm, sem érkezésem nem volt. Így aztán két kollégával együtt rádumáltunk egy vízirendőrt, hogy ugyan legyen már oly kedves és vigyen ki minket a partra. Arra nem számított, hogy közben filmeskupakokkal fogok rá lövöldözni… A többit már leírtam.

Ja, igen, hogy mi lett a képpel! Hát, semmi. Fél óra múlva visszavitettem magam az uszályhoz egy másik rendőrrel, aztán lefényképeztem a kiemelt roncsot, ami másnap minden újságban repkedett a levegőben, csak nálunk nem. Az ügy komolyságát mutatja, hogy sok eshetőségre felkészültem, de az égvilágon nem történt semmi. Sőt, valaki azt tette szóvá, hogy milyen jó, hogy nálunk a repülőről nem ugyanaz a ”statikus, darus” (?????) kép van, mint a többi újságban…

(morpho)