Buktassunk kormányt! No, nem a magyart, nem most és nem én! Viszont a módszer kétségkívül hangulatos és a párhuzamvonó konteósok máris megkezdhetik az 1997-es bolgár kormányzat megbuktatásának módszertani elemzését!

photo by morpho

Olyan volt az egész, mintha a kétfarkú kutyapárt első csírái már a kilencvenes évek Bulgáriájában megjelentek volna. Lehet, hogy onnan nyúlták az egészet? Az mindenesetre kellett hozzá, hogy Bulgária lemaradjon az 1989-90 közt lezajló nagy közép-kelet-európai átalakulásokból. (Lásd még: Wind of Change) Ők valahogy elfelejtették tisztességesen megbuktatni a komcsikat, és már a kilencvenes évtized közepén jártunk, amikor észrevették, hogy itt valami nem stimmel. A Wind of Change-ből náluk csak a change ment át, a klasszikus kádárkori Keleti pályaudvaros feelinggel, de az is csak éjszakai felárral. A többi zsetont meg a taxis nyúlta le, aki „segítőkészen megkereste” az „egyetlen” pénzváltóhelyet az éjszakai Szófiában. Kedves mi? Ehhez jött még hozzá, hogy Avrant, aki helyi erőként az informátorunk és ügyintézőnk volt, csak hosszas kenőpénz osztogatás után engedték be abba a szállodába, amelyikben a nemzetközi sajtó derékhada lakott. Na, ebből lett elegük a bolgároknak és úgy döntöttek, hogy addig járnak tüntetni a lehető leghülyébb ötleteket felvonultatva, amíg a komcsi kormányzat ezt meg nem unja és be nem dobja a törülközőt.

Megkésve bár, de törve nem, Szófiában igazi rendszerváltó idők jártak akkoriban. Néhány műhelytitkot is elárulok a kilencvenes évek bolgár posztszocializmusából. Egy kurva száz dollárt kért a hotelben egy egész éjszakára, ami az akkori magyar szállodaipari árakkal összevetve kifejezetten kedvező volt. Hogy ezt honnan tudom, abba most nem mennék bele, de írtam már egy posztot az iparos lányokhoz fűződő viszonyomról. Jellemzően egyébként bolgár, ukrán, vagy orosz lányok dolgoztak, és ha már nem vitték el őket, simán meghívatták magukat egy italra a bárban. Közben egyébként zajlott a kormánybuktatás, még ha a bárból nézve nem is tűnt úgy.

photo by morpho

Másnap délben egy-két gyors wiszki után egy hotel közeli étteremben ittuk meg az első sört. Mert kormánybuktatás sör nélkül mégsem járja. Aztán ránéztünk az árakra és elröhögtük magunkat. Gyorsan kértünk két duplabélszínt meg egy csomó sült krumplit, salátát, tüntetést. Nem, nem, bocs, a tüntetés az étterem ajándéka volt, szinte bejött az ajtón. A zokogó tömeg egy koporsóval a menet elején pont az asztalunk mellett haladt el hosszasan. Na, mit csinál ilyenkor egy eszegető-iszogató fotográfus? Ugrik a gépével és beleveti magát az események sodrába… Hát egy lófaszt! Eszik-iszik tovább. Csak nem hagyjuk ott az őszibarackos-sonkás duplabélszínt gombamártással!! Hát, kérem, figyeljünk már oda a részletekre! Ugye! Annyit azért megkérdeztünk a pincértől, hogy hová vonulnak ezek a fiatalok, mire legnagyobb meglepetésemre kiment a forma az utcára, megtudakolta nekünk, majd jelentett. Még biztos benne volt a napi rutin…

Szóval, betoltuk a maradék sztéket, megittuk a sört, és irány a Dimitrov mauzóleum! Georgi Dimitrov elvtársnak a bolgárok ugyanolyan mauzóleumot építettek orosz mintára (naná), mint amilyet Moszkvában Leninnek. Sose gondoltam volna, hogy egyszer ennek a mellvédjén nem az aktuális bolgár elvtárs fog visszafogottan integetni a nép közé, hanem én. Az aznapi tüntetést, mint kiderült, a színművészeti egyetemisták szervezték, akik könnyeikkel küszködve végigcipelték a kommunizmus vörös koporsóját a városon, majd a Dimitrov mauzóleum tetején „ravatalozták” fel, hogy az épülettel együtt vegyenek végső búcsút tőle. Na, innen készült ez a kép, és ha már itt voltam, gondoltam, kihasználom a lehetőséget és integetek kicsit. Az azért átvillant az agyamon, hogy nem egész 10 évvel korábban lazán agyonlőttek volna ezért, a színészpalántákkal együtt. Még azt se kérdezték volna meg, hogy mit keresünk ott? (Azóta már lebontották az egészet, úgyhogy jókor voltam jó helyen.)

Hát, nagyjából így csapattuk napokig. Este jöttek a kurvák a bárban, másnap kaja valami menő étteremben, aztán ránéztünk az aktuális tüntetésre, hogy végül egy sörözőben összegezzük Avrannal, a helyi erővel a nap tanulságait. A tüntetések a buliról szóltak. Vidám emberek vonultak tízezrével, poénos jelszavakkal és talán a „szemét vörösök” volt legdurvább felirat, amit láttam. Aztán néha megálltak és mókás vakerokat olvastak fel. Egy több hétig tartó fieszta volt az egész, miközben az utcák népe vidáman integetett a tüntetőknek. Aztán egy hét múlva, jóból is megárt a sok alapon visszarepültünk Budapestre.

Azóta sem voltam Szófiában. Valahogy így alakult. Pedig ha lenne valami hasonlóan jó móka…bár azért manapság nem Szófiába kell menni… Na, mindegy! Ja, hogy mi lett a bolgár kormánnyal? Kb két héttel azután mondott le, hogy elhagytam a mauzóleum mellvédjét. Mondom, hogy jó móka volt!

(morpho)