Szélvihar a Magas-Tátrában ( 2004)

A klímaváltozás hatására létrejövő hirtelen bekövetkező nagy hőingadozások kaotikussá tették az egyébként is kiszámíthatatlan időjárású Magas-Tátra éghajlatát.

Szlovákiában 2004. november 19-én,15.30 és 18.00 között drámai események zajlottak le a Magas-Tátra déli oldalán és a Tátraalji-medencében. A nem mindennapos, 100-170 km/óra sebességű szélvihar mintegy 330 ezer hektár területet, köztük a Tátra erdeit érintve, összesen mintegy 73 ezer hektárnyi erdőterületen széldöntéssel és széltöréssel rendkívül nagy faállománykárokat okozott. A szélvihar összesen 4,5 millió köbméter fát pusztított el (széldöntés- és töréskár), ami megközelíti Szlovákia évi rendes fakitermelési mennyiségét.

A nagyon erős északnyugati szél, amely infrastrukturális károkat is okozott, szó szerint a felismerhetetlenségig megváltoztatta a tátrai tájat. Gyakorlatilag megsemmisítette a 2,5-5 km szélességű és 40-50 km hosszúságú, közel 12 ezer hektáros erdőterület 40-110 éves faállományát, alapjaiban károsítva a teljes erdei ökológiai rendszert. Az orkán részlegesen megváltoztatta a Tátrai Nemzeti Park ökoszisztémáját, s a növény- és állatvilágra kifejtett hatása felmérhetetlen. A Nemzeti Park kezelésében lévő 50 ezer hektár erdő 25 százaléka pusztult el túlnyomórészt a hegyek lábánál fekvő lankás területeken, ahová a harmincas években telepítettek erdőségeket. Szakértők szerint akkora volt a pusztítás, hogy megváltoztathatja a hegység klímáját. A Tátrai Nemzeti Park gyakorlatilag megsemmisült, és a Tátra egyesek szerint csak száz év múlva lesz olyan, mint volt.

Az egész ország területén leállították a tűlevelű fák kitermelését és erdőjárási tilalmat rendeltek el. A Magas-Tátra kihalt tájhoz hasonlít, a helyzet drámai. Az a Tátra, amit ismertünk, már nem létezik.

Biztos, hogy a Magas-Tátrában száz évig helyrehozhatatlan károkat okozó orkán nem csak az erdőket söpörte el, hanem az állatvilágban is súlyos kárt tett – jelezték a Tátrai Nemzeti Park (TANAP) munkatársai. „Fák, erdők nélkül a térség értékét veszítette” – nyilatkozta a Tátrai Nemzeti Park igazgatója, aki szerint a károk felbecsülhetetlenek. Mi több, a tavaszi olvadáskor az árvizek újabb eróziós károkat okoztak: az olvadó hó az erdők fékező hatása nélkül nem kiszámítható módon „közlekedik”, és az új erdőtelepítésekhez szükséges talaj jelentős részét a víz lemossa a sziklás területről. Az erdőkön kívül tönkrementek egyes vasútvonalak, síközpontok, sífelvonók is. A lesiklópályákat farönkök borították.