1995. március 12.:
Punnyadt vasárnapi ügyelet a Kurír fotórovatában. A szerkesztőség tagjai legfeljebb a büfében futnak össze. Sör-whiskey-unicum kombó. Jellemzően. A büfés csóka nagy csomagolóművész volt. Az unicumot például kávénak álcázta. Fehér kávéscsésze, műanyag kiskanál, a tányéron két cukor… Fax a miniszterelnöki titkárságról. Délben sajtótájékoztató a Parlament északi társalgójában. Vasárnap? Ráadásul a miniszterelnök a pénzügyminiszter és a jegybankelnök közös részvételével?

photo by morpho

Valami volt a levegőben. Dián Tamás kollégával metróval érkezünk a helyszínre, közben a tatárbifsztek különböző receptvariációit tárgyaljuk ki. Átverekedjük magunkat a biztonsági ellenőrzésen, senki nem tudja, hogy mi lesz itt, a kollégák is csak néznek ki bután a fejükből. Mindenki kap egy A4-es !!! papírt. Egy oldalban összegzik a később Bokros csomagként megismert, az egész rendszerváltást lehűtő intézkedéshalmazt. Megjelenik a Horn-Bokros-Surányi kombó, kb fél óra alatt lezavarják… Lajos sorolja: Megszűnik a gyes, az alanyi jogon járó családi pótlék, leépítik a „felesleges” kórházi ágyakat, 2000 forintos tandíjat vezetnek be… Mindenki hüledezik, holott a lényeg nem itt van!

photo by morpho

Lajos hülye volt! Ezt a sok idióta, teljesen felesleges, a társadalom majd minden szegmensét felpiszkáló baromságot el kellett volna felejteni. Se hozadéka, se értelme nem volt az egésznek. A Bokros csomag néven ismert megszorító politikának három lényeges pontja volt.

Azonnali hatállyal 9 %-kal leértékelték a forintot. 8 % vámpótlékot vezettek be, illetve létrehozták a forint csúszó leértékelésének lehetőségét. Ez a három pont elég is lett volna. Hogy miért? Baromira megdrágította az importot. Az összes import élelmiszer ára az egekbe szökött, ami felpörgette az inflációt, a bérek reálértéke meg elfüstölt. Az export viszont megszaladt, és ez lökést adott az exportorientált magyar gazdaságnak. Kb ennyi bőven elég lett volna. Minek kellett 2000 forintos tandíjjal cseszegetni az egyetemistákat? Sikerült a semmiért magukra haragítaniuk egy politikailag meglehetősen aktív társadalmi csoportot. Rajtuk kívül csak a bérből és fizetésből élőket a vállalkozókat, a nagycsaládosokat és a nyugdíjasokat haragítja magára a kormány és persze Lajos. Az mondjuk szép teljesítmény, hogy egy szocialista kormányzat pakolta le mindezt, de az is kétségtelen, hogy az államadósság mértéke tarthatatlanná vált. (20 év alatt nem sok változott ezen a téren) Az külön poén, hogy másnap a kormány két minisztere lemondott, mert vállalhatatlannak gondolták a csomagot… Lehet, hogy az esti híradóból értesültek róla.

photo by morpho

Sajtáj vége. Média balra el. Nézegetem a papírt. 9 % – ez tényleg kemény… Dián kolléga azonnal ötletelni kezd, hogyan lehetne gyorsan pénzt csinálni abból, amit mi már tudunk, de Magyarország még nem. Ne felejtsük el, 1995-ben vagyunk! Internet nincs, mobiltelefon is csak elvétve, és a rádiók tévék csak fél óránként, óránként tolnak híreket. Ráadásul vasárnap van! A legjobb ötlet az volt, hogy felhajtunk minden ismerőst, akinek otthon KP-je van, és besétálunk a Keletibe egy arab valutanepperhez pénzt váltani, aztán másnap vigyorogva visszaváltjuk 10 %-os haszonnal. Lehetőleg ugyanannál a neppernél… Végül aztán elvetettük. Inkább visszamentünk a szerkesztőségi büfébe tovább inni. A trükközős büfést amúgy Lajosnak hívták…