Van Londonban egy fantasztikus épület, a Barbican Center. Ez egy zseniális, kreatív, progresszív kulturális központ. A hatalmas épületben van színház- és táncterem, mozik és éttermek, de rendeznek benne koncerteket és persze fotókiállításokat is. (Ilyen lett volna az Erzsébet térre tervezett Nemzeti Színház, ha megépült volna, de mivel nem épült meg, Budapestnek nincs Barbican centere.) Londonnak viszont van, és kb. egy évvel ezelőtt belefutottam ott egy izgalmas fotográfiai kalandba. Na jó, tudatosan mentem el oda, de azt nem gondoltam, hogy a történet ennyire jó lesz majd, ami hivatalosan a „Constructing Worlds: Photography and Architecture int he Modern Age” címet viselte. A legnagyobb hatású épület/építmény fotósok munkáiból állt a tárlat, a teljesség igénye nélkül: Luisa Lambri, Simon Norfolk, Andreas Gursky, Lucien Hervé, Nadav Kander. Gursky a kortárs fotósok közül az egyik legnagyobb kedvencem, Lucian Hervé pedig már életében legenda volt, de 2007-es halála óta még jobban keresik a képeit. (Sosem értettem, hogy miért kell egy művésznek megboldogulni ahhoz, hogy a sok sznob barom jobban szeresse, de eddig valahány sznob barmot megkérdeztem erről, mind azt mondta, hogy fogalma sincs, talán inkább kérdezzek meg erről egy sznob barmot…) Hervé-ről annyit kell még tudni, hogy magyar származású és 1910-ben, éppen 105 évvel ezelőtt, látta meg a napvilágot Hódmezővásárhelyen Elkán László néven. Aztán Bécsbe, majd Párizsba tiplizett és 1949-ben ismerkedett meg Le Corbusier-vel, a 20. század modern építészetének egyik legmeghatározóbb alakjával, akinek 1949 és 1965 között „házi fényképésze” lett. Hervé mintegy félmillió fényképéből 18 ezer foglalkozik az építész műveivel, aki – saját állítása szerint – Hervé képei révén olyan részleteket, látásmódot is fel tudott fedezni épületeiben, amelyekre ő maga nem is gondolt.
photo by morpho
Lucien Hervé-re emlékezve, vagy ha úgy tetszik az ő hatására, halála után egy évvel, 2008-ban, csináltam néhány képet Santorini szigetén. A történet az építészet és a fény kapcsolatára koncentrál és természetesen fekete-fehér, mint Hervé csaknem összes munkája. (Ha valaki kékre festett görög házakat szeretne nézegetni, az még időben leléphet innen.)
(morpho)
Vaker