Délután két óra, Köztársaság tér, punnyadás a szerkesztőségi büfében. Az idő jó volt, és mivel egy gangos bérházban volt a szeri, a büfé meg a földszinten, így aztán kiültünk a ház udvarára. A szokásos sör-unicum kombó. A legnagyobb kaland, hogy a betérő szemüveges, bajuszos úrról tippeléssel próbáljuk megállapítani, hogy eredeti végzettségére nézvést vajon nehézvízkutatóval vagy halbiológussal van-e dolgunk? Aztán kiderül, hogy az ÁNTSZ-től jött, mert valaki beszólt, hogy büdös a fasírt… (Egyébként néha tényleg az volt, de ezt most hagyjuk.) Éppen azon gondolkodtam, hogy igyak-e még egy sört vagy igyak-e még kettőt, amikor is egy rendőr rohant be lélekszakadva az utcáról és teli torokból ordítani kezdett!

– Hé, nincs itt valakinek egy poroltója? Hahó! Egy poroltó kell, de azonnal!!!

A történet teljesen szürreális volt, én konkrétan röhögő görcsöt kaptam, de mivel segítőkész állampolgárnak adtam ki magam (már akkor is), bementem a büfébe, kihoztam a piros fémhengert és a kezébe nyomtam.
– Minek ez magának biztos úr?
– Ég egy autó a ház előtt!
Nanebassz! Rögtön előbújt belőlem az unicumba oltott Robert Capa és kirohantam a rendőr után az utcára. Pontosan a szerkesztőség bejárata előtt ezt a képet láttam:

photo by morpho

Egy Skoda égett az orrom előtt, mint a zsír! A rendőr már javában próbálkozott az oltással, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Mindenesetre mire a tűzoltók a szomszédos Kun utcából átértek, a kocsiból semmi sem maradt. A mai címlap letudva, gondoltam és már éppen mentem volna vissza a sörömhöz, amikor is előkerült a sofőr.

Érdekességképpen, mintegy hevenyészve említem meg, hogy a sofőr a konkurens bulvárlap fotóriportere volt, aki néhány hete még az akkori barátnőmet dugta…
A képről viszont lemaradt, mert a tűz olyan gyorsan borította lángba a kocsit, hogy már nem volt ideje kivenni a fényképezőgépét a hátsó ülésről. Aznap délután minden és mindenki házhoz jött…

(morpho)