Iszonyatosan sok dolognak kellett egy időben, vagy csaknem egy időben megtörténnie ahhoz, hogy ez a kép ebben a formában jöjjön létre. A kompozíción se nagyon változtatnék, egyszerűen sikerült, és kész! Ami jó, az jó! Ha valakinek nem lenne világos, ezen a képen Magyarország EU csatlakozásának ünnepsége látható, a befüvesített Szabadság Híd felett 5 centire elszálló Boeing 737-es utasszállítóval vagy Britney Spears látványos koncertje, ahogy tetszik. Bár hallottam már olyat is, hogy a képen Torgyán József és Horn Gyula egymást lapogatva teli szájjal hahotázik a parlamenti patkóban. Biztos éppen megünnepelték dr. Torgyán ezredik „Horngyulamonyonle” kezdetű felszólalását. Vagy nem, de a kép létezik/létezett, csak már nem tudom, hol van!?

Információs adatbázisomból számtalanszor megpróbáltam már behívni, de sosem sikerül tökéletesen. Leginkább a materiális vonal akadozik. Konkrétabban: nincs meg a negatív, vagy felszívódott az eredeti digitális fájl. Igen, elveszett képekről fogok ma írni. Olyan zseniális kincsekről, amivel sok pénzt lehetne keresni, ha meglenne… De nincs! Húsz éve nem volt gond egy képet elveszteni. Az ember leadta a filmet a laboránsnak, aki lehívta a negát, aztán lenagyított pár képet, a negatív meg ment a levesbe. Néha archiváltuk, néha nem, néha bedobtuk a fiókba, néha nem. Az ember huszonkét évesen pont leszarja, hogy húsz év múlva azért nem lenne baj, hogy ha meglenne a Mick Taylor interjú, mert a forma mégis csak a Rolling Stones tagja volt… Hát ez van.

Egyébként csak mondom, hogy én azért legalább szándékosan nem dobtam ki a negatívokat. Mégis csak a történelem egy darabkája, míg hát a kollégák jó része simán kihajított mindent a fiókból, ha már nem tudta betolni… Azért komoly dolgokat hagytam el én is. Itt van például a fent említett Horn-Torgyán kombó, aminek a valószínűsége (mármint hogy ezek ketten teli pofával együtt röhögjenek) pont nulla volt. Egy unalmas kedd délután mégis megtörtént. A parlamentben nem volt éppen ülés, a telefonommal játszottam a tök üres ülésteremben, ahol egyszer csak megjelent Horn miniszterelnök, majd meglepetésemre odament hozzá dr. Torgyán… Én meg jól lefényképeztem, aztán a kép eltűnt a sajtó bugyraiban. Megjelent több újságban, egy idő után már nem is tudtam követni. A nega biztosan elveszett, de egy kópiának talán lennie kell valahol valakinél… Talán.

Aztán volt az elkúrás sajátból opció, amikor nehéz lenne másokra mutogatni. 2004 egy kicsit sűrű év volt. Legalább négyszer költöztem Budapesten különböző címekre, a cuccaimat meg vagy vittem magammal vagy nem. Az egyik címen Kívánok úr köpött a levesembe! (Ő volt a ház gondnoka, és mindenkinek úgy köszönt, hogy „kívánok”. Mindig együtt raktuk össze a jó napot kívánok kombót. Én mondtam, hogy „jó napot” ő, hogy „kívánok”. Kár, hogy ezt ő nem vette észre) Szóval, Kívánok úr balhét rendezett, mert kidobtam egy csomó kacatot és ezzel telepakoltam a szeméttárolót. Itt jegyezném meg, hogy Kívánok úr simán lefizethető volt, és mintegy ezer forint hozzájárulást követően még segített is a lakásból lecipelni a cuccot. Én barom meg hagytam neki… Na így dobtuk ki közös erővel a 2004-es EU csatlakozás teljes dokumentációját, kópiákkal és harminc tekercs negatívval együtt. Ugyanerre a sorsa jutott egy csomó világsztár koncertje, Britney Spearstől, Pinken át a Limp Bizkitig. Mire kb összeraktam, hogy hol voltak a negák, már nagyjából vígan lángoltak egy szemétégetőben. Na, igen a szelektív gyűjtés bezzeg megoldotta volna…

De volt olyan is, hogy eladtam egy képet a woodstocki fesztiválról egy hetilapnak, és a negatívot sosem kaptam vissza. A képszerkesztőt kirúgták, az új ember meg azt se tudta, mit keresek. Pedig valahol annak is lennie kell, sőt! A digitalizáció persze mindent megoldott. Leginkább azt, hogy miként lehet egy gombnyomással simán kitörölni komplett archívumokat. Láttam ilyet. Az embernek arca nem volt igazán élettel teli… Egyébként azt sem értettem soha, hogy miért van az, hogy ha valaki elmegy egy másik laphoz dolgozni, akkor a teljes archívumát hátrahagyja.. most múlik pontosan.. De miért??? Ember! A fotográfia pont arról szól, hogy a világ nem csak a jelenből áll. A velünk élő történetem nekem pont olyan fontos lesz pár év múlva, mint a jelen. Sőt! Egy pénteken megjelenő kép nem vethető össze húsz év történelmével! Manapság már persze a régi negákat is digitalizálom, a fájlokról meg csinálok biztonsági másolatot. Na, ilyenkor szoktam őket kitörölni. A módszer nagyon egyszerű. A módosított biztonsági másolatot véletlenül rámentem az erdeti fájlra és vélátás. Nem nagy ügy, mintha egy olajos ronggyal akarnám tisztára törölni az ablakot. Szép kilátások, de jellemzően nem jön össze. Úgy látszik, el kell fogadni, hogy bármennyire is odafigyelek, a velünk élő történetem mindig hiányos marad és lehet, hogy jól is van ez így…

(morpho)