El bírtam követni azt a hülye hibát, hogy megbíztam egy utazási irodában. Mentségemre legyen mondva, hogy az adott körülmények között ez teljesen logikusnak tűnt, és egy német cég esetében senki nem gondolná első blikkre, hogy egy prokariótát küldenek „idegenvezetni”, ráadásul… Erre még visszatérek!

Van Rodoszon egy hely, ami a „pillangók völgye” néven vonzza be az arra szállingózó turistákat. A csíkos medvelepke egy jelentős populációja olyannyira ideálisnak találta a környéket, hogy egyedei százezer szám tanyáznak a storaxfák erdejében, mert nem tudnak ellenállni a fák kérgén kibuggyanó gyanta delejes csábításának. A látvány tényleg pazar, csak ehhez előbb el kell jutni valahogy a helyszínre. Két opció közt morphondíroztam (sicc!). Az egyik a taxi volt 200 euróért, a másik pedig hogy befizetek egy utazási iroda buszos megoldására 150-ért. Én barom azt gondoltam, hogy megspórolok egy ötvenest…
Azt felejtettem ki a rendszerből, hogy a buszhoz „magyar nyelvű idegenvezetés is jár”, ami legalább is magában hordozza a mellényúlás lehetőségét. Ráadásul az iroda helyi alkalmazottja finoman fogalmazva, nem bontotta ki a kirándulásra vonatkozó információk minden részletét.

photo by morpho

Már az gyanús volt, hogy a busz tele volt lengyel turistákkal, akik hát kevésbé beszéltek magyarul, mint mondjuk én. De nem nagyon volt időm ezen elmélkedni, mert egyszer csak: „Klienci są mile widziane droga, zapraszamy do Rodos”- mondta ellentmondást nem tűrő hangon az idegenvezető, és hát tényleg úgy éreztem egy pillanatra, mintha egy idegen vezetne. Sőt! „Jestem bardzo zadowolony z nami podróżować”- tette hozzá szinte azonnal. Mi van??? Semmi nincs! Menet közben derült ki, hogy az idegenvezetés kétnyelvű, és a magyar forma még csak ezután száll fel a buszra, hogy ő is megkezdje áldásos tevékenységét…

Itt aztán minden összeomlott: „Köszöntöm az utasokat. Én magyar idegenvezető leszek önökkel…” ????? Mi van? Először azt hittem, hogy nem tud rendesen magyarul a csóka, aztán kiderült, hogy tényleg nem. Oda bírtak küldeni egy arcot, aki az első 3!!! percben a következő mondatokat bírta mondani , a teljesség igénye nélkül: „Az út nem balra, de jobbra sem halad.” „Látni nem, néhol kicsit.” „Jobbra látható, nem, balra. Elnézést, jobbra lehet inkább, de már elmentünk mellette.”

Be bírtam ülni egy német cég által üzemeltetett buszba, ahol vagy lengyel vakert kellett hallgatnom vagy egy magyarul nem beszélő magyar idiótát, aki tökéletesen alkalmatlan volt mindenféle kommunikációval kapcsolatos munkára. Ennyit a német precizitásról. Mikor kb összeraktam, hogy nekem egész nap ezt kell hallgatnom, jobb híján kiröhögtem saját magam. Aztán ez a röhögés átragadt a mellettem ülőkre is, és hangosan kezdtük kommentálni az aktuális hülyeséget. Ha nekik szabad idetolni egy vérlemezkét, akkor talán nekem meg szabad őt kiröhögni nem? Hát nem!! Mert a kénköves pokol nem várt irányból sújtott le ránk! A közvetlenül előttem ülő idős hölgy egyszer csak megfordult és harciasra torzult arckifejezéssel keményen rámripacsodott! „Ne fossák tovább itt a szót! Hogy merészelik kritizálni a fiamat? Ha nem tetszik valami, szálljanak le!”

???? Mi van??? Kicsit jobban lemerevedtem, mint Pompei lakosai a lávaesőben! Igen, a gagyi idegenvezető gagyi édesanyja bírt előttem ülni, aki mint láthatatlan kommandó, még a távoli görög szigeten is nőstényoroszlánként védelmezte hülyegyerekét. Arra valahogy nem gondolt, hogy inkább magyarul kellett volna megtanítania. Közben a hölgy méhének kissé éretlen gyümölcse is hátrajött, hogy közös erővel folytathassák a kioktatásomat. És én ezért fizettem! Én barom! Ez az a pillanat, amikor az ember saját magával keveredik konfliktusba. „Most akkor én szállok le, vagy őket dobom ki a buszból?„

Végül a forma anyucival együtt visszaült a helyére és folytatta az „idegenvezetést” az elképesztő magyartalan mondatokkal, a szörnyű, uninformatív stílusában. Végülis jobban belegondolkodva, tulajdonképpen járhattam volna sokkal rosszabbul is. Mi van, ha a forma nem az idege(n)t vezeti, hanem mondjuk szakács egy étteremben, ahol nem lehet megemlíteni, hogy szar a kaja, mert jön anyuka és rám borítja az asztalt. Vagy ha mondjuk, színész lenne egy szar darabban, azt is kussban kéne nézni, mert anyuka ott ül előttem és simán a szemem közé tolja a kalaptűjét…

Na, itt el is ment a kedvem az egésztől. Mire megérkeztünk a pillangók völgyébe, már minden mindegy volt. Az idióta még kifejtette, hogy ezek tulajdonképpen nem is pillangók (nebassz) hanem molyok. Molyok, ja én meg a levendula vagyok. (A csíkos medvelepkének kb annyi köze van a molyokhoz, mint az idegenvezetőnek anyukástul a magyar nyelvhez.) „Po lewej stronie można zobaczyć miasto Lindos” vetettem oda leszállás közben a lengyel kollégának, és a völgynek nekivágva egy 200 eurós mosolygós taxi álomképe vetült szétzilált agysejtjeimre…

Hogy a pillangók völgye milyen volt, az nem lényeg. Nézzétek meg a képet!

(morpho)