Itt vergődök a honlap markában és közben azon tűnődöm, hogy ezen posztban szereplő vagy inkább nem szereplő történések mennyire megváltoztatták, illetve helybenhagyták életem fő sodorvonalát…

Na, jó, hagyjuk a hülyeséget! 1996-ban a közelgő NATO csatlakozás kapcsán az amerikai hadsereg szép lassan elkezdte beengedni a magyar sajtót a taszári légibázis területére. Ennek eredményeképpen engem majdnem sterilizáltak, ami azért jelentős változásokat hozhat egy ember életében… Legalábbis most azt gondolom.

photo by morpho

A főhadiszálláson kezdtünk, ami egy nagy sátorban volt. Naná! Az egész bázis egy hatalmas sátortáborból állt, de ez egyáltalán nem tűnt fel. Jött egy forma, talán őrnagy volt, aki elmondta, hogy nekik nincsenek titkaik, ezért megmutatnak mindent, és le is lehet fényképezni mindent, kivéve a vezérlő központot és az összes többi létesítményt. Azért így elsőre ez eléggé megköti egy fotós kezét, nem? Fel is merült a kérdés, hogy akkor talán hazamennék, ezzel szemben minek hívtak ide? Végül hagyták a legénységi körletek egy részét, az ebédlőt, meg a játéktermet, ami még mindig elég soványka, de hát a US Army, az a US Army, hol vagyok én hozzájuk képest? Nem is látszom.

Amit viszont sajnos nem engedtek, pedig nem ártott volna, az a kórházuk volt. Nem gondolom, hogy azóta !!! bármelyik magyar kórház elérte volna azt a színvonalat, amit a jenkik egy sátortáborban dobtak össze ’96-ban. Gyakorlatilag nem volt olyan egészségügyi probléma (beleértve a szívátültetést is!), amit ne tudtak volna helyben megoldani. Rendes osztályok, orvosok, ápolók és olyan felszerelés, amiről a közeli kaposvári kórház orvosai max a mesékben olvastak. Végül is 20 ezer embert szolgált ki a létesítmény, pláne hogy katonákat, úgyhogy elkélt egy kis egészségügy a Burger King mellett! Az ügyeletes főorvos, egy 30 körüli csaj felvázolta az amerikai hadsereg egészségügyi profilját, majd rögtön nekem szegezte a kérdést: „Nem akarja magát sterilizáltatni? Most ingyen megcsináljuk!”

Igen, tényleg ezt kérdezte! Először azt hittem poénkodik, és elvicceltem a dolgot, de amikor megmutatta, hogy hol találom a nyomtatványt és hol tudok átöltözni a műtéthez, akkor már nagyrészt összeraktam, hogy a csaj nem viccel! Hűbazmeg! Csókolom! De miért tetszik ezt kérdezni tőlem? Aztán lassan tisztulni kezdett a kép, de teljesen sosem állt össze. Kiderült, hogy a kórház legnagyobb kapacitással működő részlege a sterilizáló műtő volt. A történet teljesen logikus. A katonacsajok, akikből komoly tétel halmozódott fel a bázison, rettegtek a teherbe eséstől. Ha ez megtörtént, azt a hadsereg szerződésszegésnek minősítette, az érintett csajt azonnal leszerelte, fizetését pedig megvonta. Sőt! Ha kiderült, hogy a büszke apuka is az állomány tagja, akkor őt is kivágták simán, ráadásul az otthon várakozó „hűséges” feleség sem volt éppen megértő. Ez az egész mindenkinek szakmai és magánéleti válságok sorozatát indította el, ezért a sterilizálás tökéletesen megoldotta a problémát. A pete/ondóvezeték elkötése ráadásul nem egy életre szól; a szolgálati idő leteltével vissza lehet csinálni. Miről beszélünk? Még a hülyének is megért 6 ezer dollárt! Mert, hogy ezt nem ingyen csinálták, hiszen magánjellegű történetről volt szó. Ehhez képest tucatszám tolták naponta, és az amerikai hadsereg volt olyan gáláns, hogy ajándékból dugásbiztossá tenné a csóró magyar fotóriportert. Egy pillanatra elméláztam a dolgon… de tényleg csak egy pillanatra…

(morpho)