Arabul: سوق الجمال , ugyanaz latin betűkkel: suq aljamal, kiejtve nagyjából „szúkelzsemel” , magyarul: tevepiac. Na, erről szól a húsvéti képregény!

photo by morpho

Egyszer egy német katona emlékirataiban olvastam az Afrikakorps egyiptomi kalandjairól. Érdekes egyébként, hogy a forma szinte említést sem tesz a százezres nagyságrendű áldozatot és hadifoglyot eredményező háborúról, mert őt leginkább a kairói tevepiac fogta meg. De tényleg! Na, ez a csóka ugrott be, és ha már úgyis Kairóban voltam, gondoltam, kinézek erre a tevepiacra. (Na, jó, lehet, hogy ez már egy másik tevepiac volt, de funkcióját tekintve nem gyanítok komoly differenciát.) Viszont egész meglepő volt, hogy a 10 millió kairóiból szinte senki nem tudta, hogy a tevepiac merre van, de 90 százaléknak kb. lövése nem volt róla, hogy úgy amúgy tevepiac is üzemel a városban. Miközben az egész város tele van tevékkel. Azok biztos oda születtek…vagy mittudomén.

De nem adtuk fel és Ihab a helyi arc, úgyis mint sofőr az egész napját arra tette fel, hogy csak azért is megkeresi ezt a piacot! Ez, amúgy jófejség volt tőle. Olyan sokszor kérdezte meg hogy merre van a „szúkelzsemel”, hogy erre a kifejezésre még akkor is emlékezni fogok, amikor már a nevemre sem, sőt! Budapesti viszonylatban kb. olyan volt ez a turné, mintha a belvárosból Budaörsre kellett volna kijutni úgy, hogy minden villamosmegállóban fel kell tenni a Merre van a „szúkelzsemel”?- kérdő mondatot. Egyszer mindenkinek érdemes kipróbálni a kairói porban. Mire megtaláltuk, nagyjából úgy éreztem, hogy nem volt egyetlen ember sem a városban, akivel ne cseréltünk volna eszmét erről a kibaszott tevepiacról!

Nagyjából akkor raktam össze, hogy ezek a tevék nem azok a tevék, amin a hülye turistákat fuvarozzák Gízában a piramisok körül, hanem ezeket konkrétan megeszik. Mielőtt mindenki előkapná a „100 közkedvelt főétel tevehúsból” című méltatlanul elhanyagolt könyvecskét, felhívnám a figyelmet arra, hogy a tevéket négy lábon, bőrbe kötve árulják, és bár még nem próbáltam, de gyanítom, némileg bonyolultabb, hely- és időigényesebb egy teve nyakát átvágni, mint teszem azt, egy csirkéét. Meg vélhetően picit nagyobb kosszal is jár. De talán mindegy is, a tevehúst valahogy sosem szerettem igazán. Szemben a teherautókkal érkező vevőkkel, akik úgy tűnik, bevállalják a tevék lemészárlásával kapcsolatos hercehurcát, pláne úgy, hogy az egyébként jámbor dromedárok viszont érezhetnek valamit abból, hogy őket innen a levesbe viszik, ezért nem nagyon akarnak arra menni, amerre a kondér van… Azonban ez a művelet mind az eladónak, mind a vevőnek közös érdeke, ezért aztán mindent elkövetnek azért, hogy a tevék valahogy mégis felkerüljenek a teherautókra. Na, pont egy ilyenbe csöppentem bele, és ez hirtelen előhívta belőlem a P. Howard-ba oltott Helmut Newtont. Sőt!

Az arcok felpakoltak egy pallót, amin a teve majd átsétál (muhaha) a karámból a teherautóra. A két forma teljes erőbedobással küzdött, hogy feltornássza a tevét a kocsira, miközben a derék jószág pont ezt nem akarta. Nagyon balhés kis helyzet alakult ki, ráadásul a teve egyik lába fel volt kötve, hogy békeidőben ne tudjon a piacról meglépni. Ezért aztán, mikor kibillent az egyensúlyából, nem tudta azt visszanyerni, hanem folyton az oldalára dőlt. A vásárló nyilván lehetett hülye, mert talán nem vesz minden héten tevét, de az eladó? Amikor a teve megugrott, pont felém, (ez van a képen) akkor hirtelen elmentek imádkozni… Tényleg! Frankón! Idő volt, és hát a szabály az szabály. A teve meg hagy szívja addig fel magát…

Ez egyébként Egyiptom gazdasági teljesítőképességének hatékonyságáról is sokat elmondott, de térjünk vissza a tevéhez. (Ők is így tettek kb. fél óra elteltével.) Arra nagyjából már rájöttem, hogy ha egy arab keményen dolgozó kisembert alakít, akkor neki kb. megszűnik a külvilág, és például egyáltalán nem zavarta őket, hogy végigfényképeztem ezt az elképesztő bénázást, amit kb. bármelyik hortobágyi kamucsikós egy fél ostornyéllel lezavart volna. Csináltak ezek mindent! Húzták a teve farkát, kitépték a bélést a szájából, rúgták, ütötték, anyáztak vele, eredmény zéró. Na, itt lépett be a képbe az a bizonyos harmadik szereplő, aki sokkal hatékonyabbnak tűnt, mint a két Benny Hill! Ez már abból meglátszott, hogy előre elkérte a segítség árát. Miután megalkudtak, egy erőteljes fogással elkapta a teve nyakát és egy hirtelen mozdulattal felbaszta a teherautóra. Szegény állat csak pislogott hülyén. A szakemberre nem számított ő sem. Aztán a forma odajött és kezet fogott velem. Mintegy maga mellé emelt a hülyékkel szemben. Később azt hallottam Ihabtól, hogy ő nem mert volna odaállni a teve elé ilyenkor. A piacon évente vagy egy tucat halálos baleset történik. Azért jó, hogy ezt csak utólag mondta el…

(morpho)

Szabad tűzön sült töltött teve
(ősi beduin recept)
Hozzávalók:
1 középnagyságú fiatal teve,
só,
40 kg apróra vágott vöröshagyma,
őrölt köménymag,
csípős pirospaprika,
1 tisztított birka,
6 tisztított csirke,
50 kemény tojás,
30 kg paradicsom.

Tisztítsuk meg alaposan a tevét. Keverjük össze a sót, hagymát, köménymagot és pirospaprikát. Dörzsöljük be vele a teve belsejét. Töltsük meg a csirkét a főtt tojással, szórjuk be sóval, és rakjuk a birka belsejébe. Tegyük a birkát a teve belsejébe. Az üresen maradt helyeket töltsük meg a paradicsommal. A nyílásokat tűzzük össze. Szabad tűzön nyárson vagy roston süssük puhára.