Banksy – „egy brit graffiti-művész, politikai aktivista és festő álneve, akinek a személyazonossága ismeretlen, bár azt feltételezik, hogy a valódi neve Robin Gunningham.” Legalább is ezt írja a Wikipédia. Lassan a fél világ őt vadássza, újságírók, turisták és önjelölt embervadászok próbálják évek óta leleplezni. Valószínűleg a loch nessi szörnyet nem üldözték ennyien, pedig annak a sztorinak több évszázados előnye van. Nem fogok ide semmit belinkelni, nem sok értelme lenne. Írjátok be a keresőbe, hogy „Banksy”, és minden világos lesz! A Banksy jelenség történelmi léptéke, azonban korántsem az alkotó személyében keresendő. Sőt! Tulajdonképpen addig működik igazán a dolog, amíg nem tudjuk, hogy kicsoda is ő valójában. A Banksy féle street art lényege az anonimitás és egyben a jelentéktelenség látszata.

photo by morpho

Ezt a képet teljesen tudatosan csináltam. A Time Out programmagazin egyik számában találtam egy térképet, amin jó néhány londoni Banksy rajz pontos helye fel volt tüntetve, és mivel éppen a közelében voltam az egyiknek, megkerestem. (Nem volt túl könnyű rábukkanni amúgy.)

Ezt a Banksy nevű formát korunk egyik legmeghatározóbb képzőművészének tartom. Pedig a varázslat nem is feltétlen a rajzokban keresendő. Nyilván vannak más street artos csókák, akik sokkal jobban rajzolnak sokkal jobb helyekre. De! Az üzenet, amit Banksy Európa nagyvárosaiban eljuttat az arra járók felé, az félelmetes. Hé, emberek! Hé, idióták! Nézzétek a világot, a politikát, a szerelmet, a gyarlóságot, az igazságtalanságot, a kirekesztést, az elnyomást, azt a romhalmazt, amit teremtettetek magatok köré! Itt van, nesztek! Ráadásul nem állítom ki egy galériában, sőt még a figyelmet sem hívom fel rá, csak by the way betolom a pofátokba! Aztán az egész idővel úgy is az enyészetté válik, ahogy minden más. Lemossa az eső, lepotyog a vakolat, felzabálja az idő, az álmainkkal együtt.

Párizsban nemrég el kellett takarni egy Banksy rajzot, annak politikai tartalma miatt. (Átfesteni azért nem merték.) Mások, máshol ezeket múzeumokban és templomok falain mutogatják rendkívül büszkén, és jól is van ez így, hiszen ezekből, a Mona Lisákból, a Dávid szobrokból, a Sixtus kápolna freskójából és a francia impresszionistákból, meg Picassóból és Daliból áll össze a világ kultúrtörténete. Banksy simán beférne ebbe a körbe, mégis fellázadt ellene. Nem, korántsem azért, mert nem tisztelné, vagy nem tartaná fontosnak saját művészetét. Nagyon is annak tartja. Csak éppen nem gondolja örök érvényűnek, szentnek és megbonthatatlannak, nem tekinti magát origónak és nem is akar annak látszani. Ez nem szerénység, hiszen jelenleg ő a világ leismertebb művészeinek egyike, mégsem áll ki a rivaldafénybe, nem megy végig a vörös szőnyegen és nem nyilatkozik John Olivernek a street art és a múlandóság nagyszerűségéről. Ő csak készíti az éj leple alatt rendületlenül hol gúnyos, hol politikus, hol pedig meghökkentő rajzait. Hátha észreveszi valaki, esetünkben egy motorparkoló tövében, a Chiswell Streeten.

(morpho)

Ui: A képen egyébként Banksy egy másik graffitisnak, Robbonak üzen, akivel jó ideje basztatják egymást.