Hát, most tényleg nehéz választani! Olyannyira, hogy megmondom az őszintéset, csukott szemmel ráböktem egy képre. Ez az a város, amiről az emberek nem hinnék el, hogy létezik, ha nem látnák! Egy fotográfus barátom megkért rá, hogy ha Brazíliavárosban járok, akkor csináljak neki egy képet. Na, jó, de miről? Azt te pontosan fogod tudni, ha ott leszel! Ez hülye, nyugtáztam magamban, aztán a helyszínen rögtön rájöttem, hogy mire is gondolt. Bármiről is csinálhatok ott egy képet, az pont annyira meghökkentő lesz, mintha valami másik bármit fényképeznék ott le. Ez még 1993-ban hangzott el, amikor először jártam a városban. Azóta voltam ott még egyszer, de a hatás ugyanaz. Egyszerűen varázslatos az egész!

© photo by morpho

Azért az mekkora kaland lehet, ha azt mondják egy építésznek, hogy itt van egy város, barátom, tervezd meg olyannak, amilyennek akarod és építsd tele azzal, ami eszedbe jut! Én nem tudom, hogy mit kell csinálni ahhoz, hogy ez összejöjjön. A középkorban se volt rá túl sok példa, de a huszadik századból csak két eset jut eszembe: az egyik Antoni Gaudí, aki Barcelonát kaparintotta meg magának, a másik pedig Oscar Niemeyer, aki Brazíliavárost kapta ajándékba a Mikulástól. A Mikulást esetünkben Juscelino Kubitscheknek hívták, aki Brazília elnökeként 1957-ben Niemeyert bízta meg, hogy főépítészi minőségben tervezze meg az új brazil főváros legfontosabb épületeit. Ő pedig olyannyira élt a lehetőséggel, hogy az azóta már bőven több, mint kétmilliós város nemcsak hogy elképesztő építészeti összképet mutat, de a már-már futurizmusba átcsapó modernizmusa egyedülálló a világon. Furcsa egyébként, hogy mindez pont Dél-Amerikában valósult meg, és nem mondjuk, valahol a Távol-Keleten.

Brazíliavárost egy tervezőasztalon találták ki. A semmiből épült fel az ötvenes években, és hivatalosan 1960. április 21. óta Brazília fővárosa. A várost Le Corbusier egyik tanítványa, Lúcio Costa tervezte, a főépítész természetesen Oscar Niemeyer volt. A levegőből nézve egyébként repülőgép alakja van. 1987 óta Brazíliaváros az UNESCO világörökségeinek listáján is szerepel. Juscelino Kubitschek arra vágyott, hogy ő legyen a hivatalos alapítója Brazíliavárosnak, ezért gyorsan felavatta 1960-ban, pedig akkor még bőven zúgtak a betonkeverők. Ennek ellenére Niemeyer neki köszönhette, hogy ekkora ajándékot kapott a sorstól, úgyhogy külön vicces, hogy pont a JK Memorialra böktem rá, ami nem más, mint az 1976-ban közlekedési balesetben életét vesztett egykori elnök síremléke. Ezt a figyelemre méltó emlékművet 1980-ban építették Brazíliaváros alapítója, Juscelino Kubitschek tiszteletére, a tervező pedig nem lehetett más, mint Oscar Niemeyer. Az emlékmű alatti belső térben a volt elnök földi maradványai egy gránit szarkofágban nyugszanak, melynek egyetlen felirata O FUNDADOR – magyarul: az alapító.

Furcsa, hogy Oscar Niemeyer az ötvenes években részt vett Brazíliaváros megalkotásában, de ő tervezte a városalapító Kubitschek emlékművét is. Időben valahogy sokkal távolibbnak tűnt nekem az ő munkássága. Mindez mégis azért lehetséges, mert Oscar Niemeyer „mindössze” 10 évvel ezelőtt, 104 évesen, 2012. december ötödikén költözött át felhővárosba. Egészen elképesztő, hogy élete utolsó perceiben is épületeket tervezett, amelyek rendre meg is valósultak. Niemeyer modernizmusa nem csak a brazil fővárost, hanem egész Brazíliát, sőt, az egész világot meghódította. Nem is beszélve rólam, aki harminc éve töretlen rajongója vagyok. Ráadásul olyannyira, hogy még most sem tudok választani egyetlen kedvenc Niemeyer épületet, templomot, jachtklubot, emlékművet vagy kaszinót sem. De tervezett szállodát és bankot is. Hirtelen nem is tudom, hogy mit nem.

(morpho)