Eredetileg teljesen máshogy akartam ezt a sztorit megírni, de annyi minden eszembe jutott, hogy végül újragondoltam az egészet, mire végül már olyan hosszú lett, hogy újratervezés helyett inkább szétbontom három részre. Olyan még úgysem volt, hogy három KÉP-regény ugyanabban a városban vagy akár országban játszódjon, de most Buenos Aires kapcsán belenyúlok a megszokásba. Ráadásul mivel mindössze néhány hete jártam arra, meglehetősen frissek az emlékek, nem nagyon kell könyvtárazni hozzá, úgyhogy akkor Argentína három legnagyobb exportcikke, a foci-pápa-tangó szentháromság közül elsőként a pápaságot venném górcső alá.

© photo by morpho

Szóval, a sors úgy hozta, hogy 2013 márciusában a Bíborosi konklávé Buenos Aires korábbi érsekét, egy bizonyos Jorge Mario Bergogliót választotta meg a római katolikus egyház 266. pápájává. A Ferenc néven pápáskodó Bergoglio az első jezsuita egyházfő, az első pápa az amerikai kontinensről és egyben a déli félgömbről, valamint az első nem európai pápa III. Gergely óta, aki egyébként Szíriában született, 731-ben volt pápa, és jelenleg nem igazán tudok róla ennél több érdekességet elmondani.

Hanem ami Ferencet illeti! Az argentinok nem igazán számítottak arra, hogy egyszer majd argentin pápa lesz a Vatikánban, egy futball világbajnoki címre ott sokkal nagyobb esély van. Viszont amikor mégis összejött az argentin pápa, rögtön az egész ország építeni kezdte a Ferenc-kultuszt, ami olyan jól sikerült, hogy ha véletlenül elfelejtenéd Buenos Airesben, hogy ki jelenleg a pápa, rendkívül előzékenyen minden sarkon emlékeztetnek rá. Ez konkrétan mindent jelent, ami Ferenc pápa karizmájába belefér, vagy éppen nem fér bele: gigantikus pápaportrék városszerte minden tűzfalon, amire nem Maradona vagy Messi van festve és meglehetősen véleményes élethűségű, ember nagyságú, műanyag Ferenc-szobrok mindenhol. A mindenhol alatt tessék mindenholt érteni! A legmeglepőbb helyeken jöttek szembe ilyen szobrok a focipályáktól az éttermeken át a vásárcsarnokig.

Ezt a képet például egy olyan vegyesboltban csináltam, ami akkora volt, mint a Keleti pályaudvar, és árultak benne mindent a helikopter alkatrésztől a koporsószegig. Hát ennek a bejáratát vigyázza Ferenc pápa személyesen. Az igazság az, hogy az első, ami eszembe jutott, hogy miként is volt ez Jézussal, meg a kufárokkal, de aztán átértékeltem a dolgot, hiszen végülis a piac nem templom. De akkor meg mit keres ott a pápa egyáltalán? Ezekre a kérdésekre sosem kapunk választ, mint ahogy arra sem, hogy vajon miként működött ennyire hatékonyan a dél-amerikai inkvizíció, mivelhogy egyetlen olyan emberrel sem találkoztam, aki ne lett volna pápa fan. Sőt, teljesen nyilvánvaló, hogy ha egyszer majd nem ő lesz a pápa, a kultusz továbbra is fennmarad, és minden sarkon pont ugyanannyi, a pápa arcképével ellátott képeslapot, gyufacímkét, hűtőmágnest és söralátétet lehet majd kapni.

Ferenc pápa egyébként szerintem tök jó arc, nemrég Budapesten is volt, és az egész szellemiségében van valami dél-amerikai fuvallat, amitől teljesen szokatlan az európai keresztényeknek. Ezt érezhették meg Buenos Airesben, ahol is az argentin pápát az ország egyik legnagyobb nemzeti kincsévé és ezzel együtt az egyik legkapósabb exportcikküké emelték. De nem igazán tudtam különbséget tenni a pápa által képviselt katolikus vallás és a Buenos Airesben sokak által vallási szintre emelt fociőrület között. Ez viszont annyira meghökkentő volt, hogy a jövő héten mindenképpen megérdemel egy külön sztorit.

(morpho)