Idén novemberben több szempontból is különleges jelenségek tapasztalhatók a Földet egyre erőteljesebben fenyegető klímakrízis hullámhosszán. Kezdeném azzal, hogy az 53 éves Javier Gerardo Milei nyerte meg az argentin elnökválasztás második fordulóját november huszadikán. Úgy látszik, hogy hiába szabadul meg a világ az egyik populista klímagyilkostól, mindig beül a helyére egy másik. Milei finoman fogalmazva is érdekes logikai mezsgye alapján képzeli el a jövő Argentínáját: megszakítaná a kapcsolatot a nemzetközi pénzügyi intézményekkel, megszüntetné az argentin jegybankot, és az elértéktelenedett peso helyett bevezetné az USA-dollárt. Nem hisz a klímaváltozásban, sem a koronavírus elleni oltásban, támogatja a fegyverviselést és ellenzi az abortuszt, még akkor is, ha a terhességet nemi erőszak előzte meg. Engedélyezné viszont a szervkereskedelmet, és híve a szabad szerelemnek. Peace and Love!

© photo by morpho

Kampányrendezvényein előszeretettel jelent meg kezében egy láncfűrésszel, amivel a mindent átvágó populizmus mellett a szabad erdőírtást is jelképezte, mondván, klímakrízis nincs, azt csak az ármánykodó hülyék terjesztik, bár hogy miért is, azt már nem válaszolja meg, mint ahogy azt sem, hogy miért melegebb vagy húsz éve minden év átlaghőmérséklete az előzőnél.

A történet linearitása végett említést kell tennem még egy argentin formáról, bizonyos Basilio R. Lópezről, aki ugyan nem lett elnök, viszont a brazil-argentin határnál él és személyfuvarozással, valutaváltással, mondhatni „kisebb üzletekkel” foglalkozik és Javier Milei feltétlen híve. Basilió olyan hatvan körül lehet, és egész életében a turizmusból, illetve az ezemegazból élt, és azt gondolja, hogy ez így jó, ahogy van, és majd a gyerekeinek gyerekei is ezt fogják csinálni! Ő vitt el a képen látható erdőírtáshoz, amit egy elkerülő út építése miatt eszközöltek Brazília déli részén. Bár a nyomvonal mehetett volna az út túloldalán elterülő sziklás-murvás terepen is, de akkor nem lehetett volna kamuból hatszor annyi erdőt kivágni, mint amennyit muszáj lett volna, mert hát a pálmaolajat is meg kell termelni valahol. Az erdőírtás Basilio szerint pedig jó a brazil-argentin határon, mert akkor lesz dollár, meg turista, meg új út, és pöfékelheti magából tovább az egyelőre még légkondi nélküli kocsija az égésterméket a kiirtott erdő hűlt helyén.

A világ és Dél-Amerika jövője röviden összefoglalva: erdőírtás, klímaváltozás tagadás, láncfűrészes elnök, csodavárás, kimerülő talaj, kaotikus időjárás, elviselhetetlen forróság. De a benzines taxi, az halad tovább az idők végezetéig…

Van ennek a kérdéskörnek egy másik megközelítése is! November 22-én jelent meg magyarul Greta Thunberg összeállításában a több mint száz szakértő, köztük geofizikusok, oceanográfusok, meteorológusok, mérnökök, közgazdászok, matematikusok, történészek és klímaaktivisták által írt Klímakönyv, ami az elmúlt évek egyik legfontosabb, a hétköznapi embereknek is érthető módon megírt összefoglaló munkája a klímaváltozásról. Thunbergnek egyébként – annak ellenére, hogy az ő neve alatt jelent meg – valójában nem sok köze van az egészhez. Ez inkább csak marketingfogás, mert ha az emberek a könyvet egy ismert klímaaktivista nevével kötik össze, akkor többen felkapják rá a fejüket, mintha egy ismeretlen meteorológus nevét biggyesztenék oda, aki viszont nem érzelmi, hanem tudományos alapon közelíti meg a klímakrízis problematikáját.

A könyvet olvasva feltűnt benne egy hatalmas paradoxon, amit remekül illusztrál ez a fénykép. A Klímakönyv szerint a nyugati típusú, fejlett civilizációkban élők felelősek a Földön generált, átlag feletti szén-dioxid-kibocsátás több mint 90 százalékáért. Miközben a fejletlen „globális délen” élőknek semmi közük a mostani válsághoz, mégis ők szenvedik el a csapások nagy részét. Ott van a legnagyobb forróság, víz és élelmiszerhiány. Ez bizonyára igaz is, de azért halkan érdeklődnék: És az erdőírtással mi újság? A föld globális tüdejének populista elnökök által támogatott irtása, az rendben van? Az nem növeli a légkör széndioxid tartalmát, amit aztán az ökotudatos Északon is megszívnak?

Amit Basilio és az emberiség egyelőre képtelen felfogni az az, hogy totális tévedés, hogy a bioszféra gyakorlatilag végtelen, mind kiterjedésében, mind kapacitásában, így bármennyi emberi hatást, hulladékot képes elnyelni, és az erőforrások bármilyen mértékű kiaknázását (a fogyasztásunkat) képes elviselni. Már sajnos a tudósokban is egyre kevésbé bízhatunk, nem hogy a populista politikusokban! Nem lesz sem olyan ember, sem pedig olyan felfedezés, ami megoldja a klímaváltozás összes problémáját. A Világ totális átalakulásban van,  és minden embernek, a jégmezőktől az erdőkig, ehhez kell alakítania az életét, és meg kell hoznia egy csomó kellemetlennek tűnő döntést, hogy ha megállítani nem is, de legalább lassítani próbáljuk ezt az átalakulást.

Így a végére annyit üzennék még az argentin Basiliónak, hogy múlt hét pénteken, vagyis november 17-én első alkalommal történt meg, hogy a globális átlaghőmérséklet több mint 2 fokkal volt magasabb az iparosodás előtti szintnél. De ő csak kocsikázzon tovább és lassan szereltessen klímát az autójába!

(morpho)