A képen látható kézmozdulattal adta meg a jelet Fred Durst, a Limp Bizkit, amerikai nu metál brigád énekese 2004 márciusában a Budapest Sportarénában, hogy ugyan dobjanak már ki néhány fotóst a koncertről. Ez az eset egészen elevenen él bennem, és a mai napig olyan érzésem van, mintha a minap történt volna, pedig bizony, ez már szinte napra pontosan egy húsz évvel ezelőtti sztori. Tulajdonképpen nem is én voltam az áldozat, hanem értetlenkedő kollégáim, akik valamilyen talányos okból nem úszták meg Fred Durst haragját.

© photo by morpho

A Limp Bizkit egy 1994-ben alapított amerikai zenekar. Népszerűségük csúcsát valamikor az ezredforduló magasságában érték el. Az egész nu metál jelenség akkortájt pörgött a leginkább. Elég nehéz a műfajt pontosan behatárolni, de nagyjából arról van szó, hogy a különféle metálirányzatokat elektronikus zenével és hiphoppal keverik össze, a baseball sapkás, gördeszkás srácok elektromos gitárt ragadnak, aztán a végeredmény vagy jó lesz, vagy nem. Ikonikus képviselői még a Linkin Park, a Korn vagy az ijesztő maszkokban fellépő Slipknot.

A Limp Bizkit felállására nem az állandóság a legtalálóbb jelző. Akkora a jövés-menés a zenekar háza táján, hogy talán csak a fekete öves hardcore rajongók tudják követni. Fred Durst énekes az egyetlen biztos pont, aki a kezdetek óta tagja a zenekarnak. Névválasztásuk sem egy alapos és kifinomult tudományos esszé megírása közben született. Egy végigtivornyázott, alkoholgőzös éjszakát követő, fejfájós másnapon megállapították, hogy agyuk ilyenkor leginkább egy löttyedt sütire (limp biscuit) emlékeztet.

Egyébként, amikor szembe jött velem a Limp Bizkit jelenség, meglehetősen frissnek és érdekesnek éreztem, és Fred Durst személyiségében is volt valami, ami felkeltette fotográfiai érdeklődésemet. Így aztán kifejezetten örültem a 2004-es első budapesti fellépésnek. Nem állítanám, hogy csutkára megtelt a Sportaréna, de nem voltak kellemetlenül kevesen sem, már amennyire a zenekari árokból ezt meg lehetett állapítani. Ez a bizonyos virtuális árok tulajdonképpen a nézőteret lezáró kordon és a színpad közötti terület, ahol a rendezők felvigyáznak, és a fotósok kattintgatnak.

A biztonsági protokoll úgy néz ki, hogy a koncertet felügyelő biztonsági cég tagjai segítik a fotósok munkáját, ők engednek be az árokba és ők szólnak, amikor lejárt a fotózásra biztosított idő. Na, most ez itt egészen máshogy volt. A zenekar ugyanis hozta magával az amerikai testőrcsapatát, ami az árokba vezényelt vagy egy tucatnyi kétajtós szekrényből állt, akiktől a hasonló tételben akkreditált fotósok alig fértek el a színpad előtt. Ez már önmagában fura volt, aztán sötét lett, elkezdődött a koncert, és a kíberek úgy álltak be közénk, hogy alig lehetett tőlük dolgozni. De nem csak minket lökdöstek, hanem tök feleslegesen vegzálták az első sorban csápolókat is. Amikor Fred Durst a színpad széléhez jött, úgy védték, mintha a közönség meg akarná őt támadni. Többször rám szóltak, hogy ne menjek olyan közel a színpadhoz és ne cseréljem ki az objektívet. Hogy mi van? A második szám után ez olyannyira zavaró lett, hogy csak a fejünket kapkodtuk. Aztán jött a képen látható kézmozdulat Freddy boy részéről, és csak néztünk hülyén.

Először azt hittem, hogy azért mutogat hátrafelé, mert valami technikai zűr van. De nem, egészen másról volt szó. Az amerikai hústornyok egy mozdulattal vágták ki a két, kijárathoz legközelebb álló fotós kollégámat az árokból. Aztán még kettőt kiszórtak, teljesen random jelleggel. Ráadásul ezt egészen brutálisan tették, sőt, közben le is ordították a fejüket.

Fotóztam már Amerikában zúzós koncertet, például a Metallicát, és még csak hasonlót sem tapasztalatam. A szervezők ott tök kedvesek és kulturáltak voltak. Érdeklődtünk utána, hogy mi volt ez az egész, de a magyar stábtagok is csak értetlenkedve tárták szét a karjukat. Az volt a legbosszantóbb, hogy sosem derült ki, volt-e ennek az egész műsornak valami racionális oka, vagy csak a kíberek ezzel szórakoztatták magukat aznap este. Egy zenei magazin kipenderített fotósa tapintott rá leginkább a lényegre: „Jó arc ez a Freddy, csak szörnyű emberekkel veszi körül magát.”

A sztorinak itt még korántsincs vége. A Limp Bizkit 2012-ben az ausztriai Nova Rock fesztiválon lépett fel, és három magyar nemzetiségű biztonsági őr lenyúlta a zenekar egyik gitárját, ami akkori áron több mint kétmillió forintot ért. Hatalmas balhé lett a dologból, a tolvajokat végül elkapták, és az osztrák bíróság három hónap felfüggesztett börtönnel díjazta az esetet. Na most, vagy az történt, hogy Fred Durst a jövőbe látott és már nyolc évvel korábban megtorolta a magyarokon az osztrák lopást, vagy a magyar kíberek visszavágtak, és így akarták kiköszörülni a magyar fotográfusokon esett csorbát. Értelme egyiknek sincs, de a budapesti műbalhénak sem volt. Akárhogy is, nekem a 2004-es koncertélmény bőven elég volt a löttyedt piskótákból.

(morpho)