Néhány évvel ezelőtt nyár elején egy nagy teknőst szúrtam ki a Balaton partjáról a vízben úszkálni. Mivel rövidnadrágban voltam, beugrottam a sekély vízbe és utána iramodtam. Némi kergetőzés után sikerült is elkapni a csaknem harminc centis példányt, és mikor kiemeltem a vízből, hatalmas meglepetésemre nem a Balaton környékén őshonos mocsári teknős, hanem egy hatalmas ékszerteknős nézett rám, sértődötten behúzva nyakát a páncéljába.

© photo by morpho
Ékszerteknős a Balatonban? Ez a floridai teknősfarmokon tenyésztett faj minden kisállatkereskedésben kapható, gyerekkoromban nekem is volt belőle pár példány, de ez igaz volt minden második osztálytársamra is. Mit keresett ez a Balatonban?

Először arra gondoltam, hogy valami idióta megunta és bedobta a tóba, ami persze elképzelhető, de ez a példány szemmel láthatóan évek óta ott élt és jól érezte magát. De hiszen télen el kellett volna pusztulnia, gondoltam, és ekkor jött a hirtelen felismerés, hogy miféle télen? Mikor volt utoljára olyan tél, hogy a Balaton annyira lehűlt, hogy tartósan, akár csak egy hétre is stabilan befagyott volna? Azóta, rövid idő alatt nagyot változott a világ! A Balatont egyre több idegenhonos faj hódítja meg, sőt át is alakítja a saját igényei szerint.

Ma még inkább kuriózum, hogy a Hévízi-kifolyóban szubtrópusi halak úszkálnak, de ha kiszabadulnak, súlyos gondokat okozhatnak az őshonos halállománynak, amit már így is jelentősen hazavágott a betelepített angolna vagy a bekígyózó törpeharcsa. Az már csak hab a tortán, hogy már aligátorteknőst is fogtak ki a tóból, ami már akár emberre is veszélyes lehet.

Utánanéztem néhány adatnak, és hát, enyhén szólva érdekes infókhoz jutottam. Kiderült, hogy évente 1,2 tized tonna foszfor kerül a vízbe, hogy vajon honnan, azt mindenkinek a fantáziájára bízom, de annyit elárulok, hogy köze van a part menti nyilvános vécék számához. Aztán ott figyel még naponta (!) 2,5 tonna vízbe hurcolt naptej is, amit az egyre erősebb UV-sugárzás indokol, de a legmeghökkentőbb, hogy a balatoni fesztiválok idején a bulihelyszínek környékén a vízmintákban kokain és annak bomlástermékei is kimutathatóak voltak.

Már látom magam előtt a strandon, a naptejtől átitatott vízben békésen fürdőzőkre bekokózva rárontó aligátorteknősök hadseregét, hogy aztán az emberek a foszfortól elburjánzó vízinövények közt utat törve próbáljanak, életüket mentve elrejtőzni a nádasban. Majd írok belőle egy jó kis forgatókönyvet és elküldöm a Spielbergnek, hátha ráharap. Na jó, ez így nyilván erős túlzás. Voltam idén nyáron is a Balatonnál, és a tapasztalataim kifejezetten pozitívak. A víz tiszta volt, a fürdőzők pedig pont olyanok, mint mindig. Viszont az kétségkívül feltűnt, hogy bizonyos hínárfajok, melyek gyerekkoromban még sűrűn előfordultak, teljesen eltűntek, és helyettük más fajokra léptem rá, meg olyan kagylókra, amilyeneket régen egyáltalán nem láttam. Na, nem mintha nem lenne tökmindegy, hogy milyen kagyló vágja el az ember lábát, de ha az invazív fajok ilyen simán elszaporodnak és átveszik az uralmat, akkor előbb-utóbb valami teljesen más Balatonra kell felkészülnünk, mint amilyet a hetvenes évekből magunkkal hoztunk.

A víz ráadásul nyár közepén olyan meleg volt, hogy a termálfürdő táblát is simán ki lehetett volna rá tenni. Akárhogy is, egy fotós barátomtól kaptam kölcsön egy víz alatti fényképezésre is alkalmas kamerát, mert ezek a változások előhívták belőlem az amatőr természetbúvárt. Ezzel a géppel csináltam félig a víz alól ezt a képet. Most éppen azon törjük a fejünket, hogy ketten beruházunk egy komolyabb víz alatti fényképezőgépre, mert ha a víz ilyen tiszta marad, akkor pár év múlva, ha valaki trópusi halakat akar fényképezni a víz alatt, már nem kell elmennie a Vörös-tengerig.

(morpho)