Dante – Pokol

Mit gondolunk manapság Dante művéről? Hogyan viszonyulunk világképéhez, mi jelenik meg a szemünk előtt, ha olvassuk sorait? Hogyan vonatkoznak ránk, közvetlen környezetünkre, vagy a világra az elgondolásai és látomásai? Mennyiben késztet önvizsgálatra? Mi hova kerülnénk a pokolban és Dante hol helyezkedik el a mi világunkban?

A Pokolt az igazságosság elve rendezi.

Mit gondolunk az igazságosságról, a bűnről, annak büntetéséről, az arányos és aránytalan megtorlásról, egyáltalán az ok és okozat érvényességéről? A bűnök hierarchiájáról, és egymás mellé rendezésről? Le tudják-e írni, és ha igen mennyiben mai valóságunkat? Dante végig tud-e vezetni saját világunkon, önpoklunkon keresztül, ahhoz hasonlatosan, ahogy Vergilius fogta a kezét utazása során? Dante viszonya Vergiliushoz hasonlatos lehet-e a mi viszonyunkhoz Dantéval? Foucault gondolata nyomán: felismerjük-e a múltban azt, ami jelenbeli önmagunk létrehozásához vezetett?

Az Inferno képi megjelenítésénél Pilátus jutott eszembe, aki mosta kezeit, ezzel elhárítva magáról a felelősséget. Én is ezt teszem, amikor azt mondom, hogy elhatárolódom a dantei bűnök jelentős részétől, mert nem tekintem bűnnek őket, mint ahogy a jelen kor atlanti gondolkodású embere sem. A bűn és a dantei bűnhődés közös metszetét próbáltam megkeresni, az egyes képek értelmezésétől eltekintve, azt a szemlélőre hagyva. Dante huszonhét bűnt említ meg művében. Ezek ihlettek meg engem is.