1994-ben csináltam ezt a képet. Akkor voltam először New Yorkban, és akkor még senki sem gondolta, hogy a Világkereskedelmi Központ két ikertornya hét év múlva az azóta teljesen megváltozott világ mementója lesz. Bár ha jobban belegondolok, azért voltak erre utaló jelek. © photo by morpho Világszerte kevesen tudják, de a World Trade Center eredetileg nem csak a két 110 emeletes ikertoronyból állt, hanem egy hét épületből álló épületkomplexum volt Manhattanben. A tornyok körül álló épületek is a WTC szerves részei voltak. A hat hektáros területen...

A teremőröket bírom egyébként. Van bennük valami pedellus jelleg, vagy inkább talán ilyen az igazi múzeumpedagógia. Na, nem az a variáns, amelyik az iskolai tananyaghoz kapcsolódik, hanem a javító, nevelő, picit fegyelmező típusú, amelyik a sarokba állít, ha nem maradunk csöndben az órán. Félik is a teremőröket a múzeumlátogatók rendesen. Pontosan tisztában vannak vele, hogy abban a bizonyos teremben, abban a pillanatban ki a góré, és kitől várható erőteljes szemöldök összehúzás, ha a kelleténél öt centivel közelebbről nézzük a Picassót. Az mindegy,...

„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” János evangéliuma 3.16 © photo by morpho Az argentin-brazil-paraguayi hármas határ argentin oldalán, az Iguazu vízeséstől négy kilométerre teljesen véletlenül egy igencsak különös építményre bukkantam. Egy taxisofőr hívta fel rá a figyelmem, hogy a hotellel szemben, ahol laktam, az út túloldalán, némi gyaloglás után meghökkentő épületet rejt az esőerdő. Nem nagyon szoktam bekapni az ilyen, jól felcsalizott...

Amikor csináltam ezt a lírikus hangvételtől erősen átitatott képet, még magamnak sem tudtam elmondani, hogy mi nem stimmelt ezzel az egésszel. Mi fogott meg ebben október tizedikén? Két teljes napnak kellett eltelnie, mire rájöttem, hogy mi is zavar. Úgy érzem, mintha valami nem lenne rendben az évszakokkal. © photo by morpho Így október közepe felé igyekezvén nem szokták már a Balaton vízén tárolni a csónakot, és a hattyúk sem a zöldellő nádtorzsákon szoktak tollászkodni a föléjük hajoló szomorúfűz levelei alatt. A minap jártam arra és kerestem...

Akár egy festmény címe is lehetne ez, és tulajdonképpen valahol festményszerű volt az egész, ahogy a lány állt a pekingi utcán és éjjel-nappal, esőben, napsütésben a gyaníthatóan kínai gyártmányú hajszárítójával fújta a valamilyen kajaszerű, tűzdelt cumót, miközben tekintetét le nem vette a füstölgő nyársakról. © photo by morpho Vagy egy héten keresztül, valahányszor arra jártam, ő mindig ott volt, mindig ugyanúgy állt, és szerintem már a második naptól kezdve annyira hozzátartozott az utcaképhez, hogy el sem tudtam volna képzelni nélküle...

A nyári szünet előtti utolsó poszt a sirályokról szólt. Arról, hogy milyen régi és bensőséges viszonyom van a sirályokkal, pedig tulajdonképpen az egész teljesen véletlenül alakult így. Viszont most mutatok egy példát arra, hogy miként lehet tudatosan felhasználni a madarakat, esetünkben a sirályokat arra, hogy feldobjanak egy képet, még akkor is, ha az a kép egyébként sirályok nélkül sem lenne igazán rossznak mondható. © photo by morpho A madarak megjelenése egy fényképen mindig is hálás dolog. A főtéma mellett szinte a semmiből lehet elővarázsolni...

Paul McCartney mesélte a Beatles antológiában, hogy amikor a Yesterday akkordjai eszébe jutottak, akkor annyira ismerősnek tűntek, hogy azt gondolta, hogy ez nem is neki jutott eszébe, hanem már megírta valaki, és a rádióban hallotta a dallamot. Aztán mikor eldúdolta másoknak, akkor mondták neki, hogy ez a dallam eddig nem létezett, ezt ő találta ki. Sir Paul, aki akkor még nem volt Sir, végül belenyugodott a dologba és megírta a dal szövegét. Na, én pont így vagyok a Mátyásföldi Szovjet Laktanyával. Azért nem írtam meg eddig ezt a sztorit, mert teljesen biztos...

Azt már régóta tudjuk, hogy a sas nem kapkod legyek után, és bár ezen a képen mondjuk se sas, se légy nincs, de attól még ez volt az első gondolatom néhány napja, amikor először megláttam a monitoron ezt a képet. Másodikra pedig Lautréamont a szürrealizmus mottójaként elhíresült klasszikus idézete ugrott be: „Egy esernyő és egy varrógép véletlen találkozása a boncasztalon.” Ezt egy kicsit újraértelmezve úgy mondanám, hogy egy mexikói harris-ölyv és egy német darázs találkozása a római kori amfiteátrumban. Jó kis nemzetközi katyvasz, az biztos. ©...

© photo by morpho...

Lassan közhelynek számít az a mondat, hogy az idei nyár volt hátralévő életünk leghűvösebb nyara. Pedig minden tény abba az irányba mutat, hogy ez bizony így van! Tömegek lettek rosszul Európa kedvenc mediterrán turistamágnes nagyvárosaiban, a déli tengerekben megfőnek a korallok, az átlaghőmérséklet melegrekordokat döntöget, és a most szeptemberben zajló Amerikai Nyílt Teniszbajnokságon, a szabadtéri szaunává alakult pályákon a végkimerülésig szétesett játékosok jeges tömlőkkel a nyakukban kóvályognak. Ha valaki ezt nem veszi észre, azzal nehéz mit kezdeni,...