A klímaváltozás hatására az ezredforduló környékétől a Balaton feletti melegedő légáramlatok a Nap évszakonként változó mozgásával együtt korábban nem látható, szokatlan légköri jelenségeket hoznak létre, és ezzel az év teljes hosszában uralják a Badacsony látképét.

A globális felmelegedés jelentős változásokat hozott a Balaton környékének éghajlatában. A tóparti területekre jellemző speciális mikroklíma megváltozott. A hosszan tartó száraz, csapadékmentes időszakok és a hatalmas nyári hőség hatására voltak olyan évek, 2002, 2003 vagy 2013, amikor a tópart menti területei teljesen kiszáradtak. A Balatonból hiányzó 200-300 millió köbméter víz a levegő páratartalmát is csökkentette, ezzel csökkent a szemnek optikai csalódást okozó távlati hatás. Ez lehetővé tette azt, hogy az őszi, téli évszakokban olyan légköri képződményeket figyelhetünk meg, amelyeket korábban a ködös novemberi vagy februári égbolt elrejtett a szemünk elől. Az őszi égbolton kinyíló színvirágok teljesen átalakították a tó látképét. Az eddig csak nyáron megfigyelhető fénytörések a hideg levegővel és a megváltozott látási viszonyokkal karöltve új látványvilágot teremtettek a Badacsony megszokott hátterének. Ráadásul a Balaton felett jelentősen megnőtt a repülőgépek száma, ami a NATO katonai tevékenységének és a polgári járatok sűrűsödésének egyaránt köszönhető. A megnövekedett forgalom a kondenzcsíkok látványos növekedését is eredményezte, ami további változásokat generált a tó légköri jelenségeire és az északi part látképére.

A Badacsony, a Tapolcai-medence legmagasabb tanúhegye, a Balaton két öble közé ékelődve magasodik. A csaknem kerek hegy kerülete 11 km, észak-déli irányban kissé megnyúlt tetőrégiójának átmérője 1–1,5 km, legmagasabb pontjának tengerszint feletti magassága 437,4 méter. Oldalát 280 méteres magasságig szőlőtermesztésre kiválóan alkalmas különféle laza üledékek borítják, efelett szürke bazaltsziklák és kőfolyások bukkannak elő az erdő sűrűjéből. Ez az egykori tenger alatti vulkántevékenységnek az eredménye, amely létrehozta a Balaton-felvidéken a Tapolcai-medence tanúhegyeit (Badacsony, Szent György-hegy, Csobánc, Gulács, Tóti-hegy, Haláp). A tanúhegy földrajzi fogalom, illetve felszínforma; olyan elkülönülő kiemelkedés, amely kemény kőzetanyaga miatt megőrizte a környező, lepusztult terület felszínének eredeti magasságát és rétegződését.