Érdeklődnek hogy a Mátyás földi temető ami a mátyásföldi repülőtér mellet található azzal mi történt 1965ben a szüleim jártak oda a katonák hoz most kaptam meg ezt az infót és teremtő volt ot utána jártam valójában így volt be van jegyezve de semmi további info-meg jegyzés nincsen hozza fűzve és szeretnek tudni pár dolgot róla
Magyarország első repülőtere 1916-ban Mátyásföldön nyílt meg. Ettől nem messze már az I. világháború előtt telkeket parcelláztak, amelyeken jobb módú hivatalnokok elsősorban szecessziós stílusú, építészetileg is értékes villákat építettek.
Itt, az Erzsébetligetnek elnevezett villanegyedben épült fel 1953-ban a II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskola, amelyhez jelentős méretű sportpálya és egy nagyobb park is tartozott. 1956 októberétől 1991-ig az épület a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok (Déli Hadseregcsoport) főparancsnokságaként működött. Az iskolaépület ma a Budapesti Gazdasági Egyetem Külkereskedelmi Karának ad otthont, míg a volt szovjet ingatlan az önkormányzat tulajdonába került. A képek 1992 májusában, egy évvel a szovjet csapatkivonás után készültek.
Szovjet megszállás Magyarországon
A második világháború harci cselekményei – 1944 október és 1945 április között – mintegy hét hónapon keresztül zajlottak Magyarországon. A bombázások, szárazföldi csaták és a Budapestet romba döntő borzalmas ostrom becslések szerint a nemzeti vagyon negyven százalékát semmisítette meg. Máig zajlanak viták arról, hogy a szovjetek bevonulása mennyiben tekinthető felszabadításnak, különösen úgy, hogy a Vörös Hadsereg magyarországi tartózkodása előkészítette a talajt a kommunista hatalomátvételhez.
A Tolbuhin és Malinovszkij marsallok vezette szovjet csapatok véget vetettek a nyilas diktatúrának, a német megszállásnak és a háború borzalmainak, ám őket újabb megszállás, újabb zsarnoki rendszer, a kommunista diktatúra követte.
Az 1956-os forradalom után a kádári rendszer fennmaradását szavatoló alakulatok az 1957-ben kötött magyar-szovjet egyezmény alapján több mint négy évtizedig maradtak az országban.
Az időközben Szovjet Hadseregre átnevezett haderőt két ütemben vonták ki. A nagyhatalmak fegyverzetcsökkentési tárgyalásainak megfelelően 1989. április 25. és május 28. között több mint 10 ezer katona, közel 300 harckocsi és 150 páncélozott harcjármű távozott a részleges csapatkivonás keretében. Az 1990. március 10-én kötött megállapodás után két napon belül elkezdődött és több mint egy évig tartott a teljes kivonulás. Mintegy 100 ezer szovjet állampolgárt, 27 ezer gép- és harcjárművet, 230 ezer tonna lőszert és 100 ezer tonna üzemanyagot szállítottak el közel másfél ezer vasúti szerelvényen.
Az utolsó vonat 1991. június 16-án hagyta el Magyarországot a Záhony–csapi vasúti határátkelőn. Viktor Silov altábornagy, a Déli Hadseregcsoport parancsnoka június 19-én távozott fekete Volgáján civilben, diplomata útlevéllel. A kivonást követő pénzügyi elszámolás közel másfél évig húzódott. A nullszaldós megállapodást 1992. november 11-én írták alá.
Hű, elég felkavaró fotók… annak idején a laktanyába jártam atlétikára, a sportpályára (6 éves voltam). A bejáratnál mindig fegyveres katonák voltak, de nem féltünk tőlük. Aztán egyszer csak eltűnt az egész banda. Kipakolt lakások, kifosztott boltok…nagyon bizarr volt az egész. Persze bandákba verődbe mi is bejártuk, de csak az emlékek maradtak. Később ott volt a szalagavatónk, a színházban. És az oroszok, akik nem mentek haza, beszivárogtak az életünkbe. Marina és Paska, amikor az osztálytársaink lettek, még magyarul is alig tudtak. Aztán a következő évben már Pál és Mária néven futottak, dallamos magyar beszéddel. Többé senki sem beszélt róla, hogy honnan kerültek oda. Köszönöm a képeket, egy falat gyerekkor!