2010-ben mutatta be a Magyar Tudományos Akadémia azt a tanulmányt, amely előrejelzéseket tartalmaz a klímaváltozás magyarországi hatásairól. Eszerint „2021-2040 között a hőmérsékletváltozás az Alföldet sújtja majd a leginkább, s a legnagyobb emelkedés (1,4 Celsius fok) az őszi hónapokban várható. A tél átlagosan 1 Celsius fokkal válik enyhébbé, s akár 12-15-tel is csökkenhet azon napok száma, amikor a hőmérő fagypont alatti hőmérsékletet mutat.”

A Balaton a kilencvenes évek közepéig a legtöbb télen tartósan befagyott, a jégréteg vastagsága gyakran 20-30 centimétert is elérte. Ilyenkor rianások és turolások kísérték a befagyott tó jegének mozgását. A jellegzetes rianások, enyhülés idején hosszú hasadások a jégtakarón, erős hangjelenségek mellett, az összehúzódó jégfelület miatt jönnek létre. Fokozódó hideg hatására a jégtakaró kitágul, a lemezek egymásra, illetve a partra torlódnak, és a képeken is látható turolás alakul ki. 2015-2016 telén mindössze három napig lehetett tanulmányozni ezt a jelenséget.

Turolás: A tavon kialakult összefüggő jégtakarón a nappali felmelegedés vagy a jég „hízása” következtében kialakult tágulás miatt repedések jönnek létre. Ha a repedés többször meg-megújul, nagyobb a valószínűség arra, hogy az mindig szélesebben nyíljon szét. Ilyenkor a repedés falai egymásnak szorulnak és a jégben hatalmas vízszintes nyomófeszültség alakul ki. A nyomófeszültség annyira felerősödik, hogy a jég végül enged a nyomásnak, a volt repedés szélein a jégtáblák felszakadnak, egymásnak dőlnek, vagy át is tolódnak egymáson. Ezt nevezik a Balaton mentén turolásnak. Ilyenkor úgy dőlnek egymásnak a felpattantott jégtáblák, mint az egymáshoz támasztott kártyalapok.

A klímaváltozás hatásai azonban már az ezredforduló előtt megjelentek a tó időjárásában, és a befagyott időszakok hossza illetve a jég vastagsága folyamatosan csökkent. Az elmúlt évtizedben már csak néhány hétig vagy akár csak néhány napig lehetett a Balaton jegén korcsolyázni, és a folyamat egyértelműen az egyre enyhébb telek irányába mutat. A szokatlanul enyhe időjárás több okra vezethető vissza. Az egyik, hogy telente Szibéria felett általában nagy mennyiségű hideg levegő halmozódik fel, ami esetenként a Kárpát-medence fölé húzódva tartósan hideg időjárást okoz. Napjainkban viszont a hideglevegő-felhalmozódás kisebb mértékű. Egy másik meghatározó tényező, hogy az atlanti térségben a szokásosnál gyakoribb, esetenként erőteljes ciklonok előoldalán meleg, nedves levegő áramlik térségünkbe. Ezek a ciklonok megakadályozzák a sarkvidéki, hideg levegő leáramlását is.

A Meteorológiai Világszervezet ajánlása szerint az Országos Meteorológiai Szolgálat harmincéves (például 1971–2000 időszak) átlagai alapján végez éghajlati vizsgálatokat. A 2013-2014-es magyarországi tél első felében (december 1. és január 15. között) a minimumok 2,1 fokkal a sokéves átlag felett alakultak, e másfél hónapos időszak átlagos minimumhőmérséklete ugyanis mínusz 0,6 fok volt, a sokéves átlag ugyanakkor mínusz 2,7 fok. A maximumok is jóval átlag felettiek voltak, a legmagasabb hőmérsékletek sokéves átlaga 2,8 fok. A 2013-2014-es télen eddig ez 5,6 fok volt. Magyarán a tél első felében a sokéves átlaghoz képest csaknem 3 fokkal magasabb volt az országos maximum-hőmérséklet. Többször megdőltek a napi melegrekordok is. Volt olyan terület, ahol még a leghidegebb órában is 10 fok felett alakult a hőmérséklet, és olyan is előfordult, hogy napközben 16 foknál is melegebb volt. A 2013- 2014-es téli csapadékmennyiség is jóval elmaradt a sokéves átlagtól. A sokéves decemberi havi csapadékmennyiség 44 milliméter, ehhez képest 2013 decemberében országos átlagban mindössze 12,3 milliméternyi csapadékot mértek a meteorológiai szolgálatnál.