Kenyában és Tanzániában élő félnomád nép. Egyes források szerint 1-1,5 millió maszáj él Kelet-Afrikában, például a 2009-es kenyai népszámlálás szerint közel 850 ezren, de pontos számot vándorló életmódjuk miatt nagyon nehéz mondani.
A férfiak lándzsát, tőrt hordanak magukkal, de a föld “átdöfése” tabu számukra, így a földművelés tilos, ezért szarvasmarhák, kecskék, juhok legeltetésével, vízhordással és a törzs védelmével foglalkoznak. Bár ma már nem az ellenségtől, hanem csak a vadállatoktól kell megóvniuk a társadalmat. A nők nevelik a gyerekeket, és amikor nem élelmet, tűzifát gyűjtenek, idejük nagy részét az általuk tapasztott házakban és azok közvetlen közelében töltik. A maszájok vándorolnak, amint a legelők lecsupaszodnak, továbbállnak. Húst ritkán fogyasztanak, helyette túrót, sajtot, vad gyümölcsöket esznek és egy különlegességet: az állatok tejébe azok vérét keverik bele.
A maszájok közül ma sokan „idegenvezetőként” a turistákat kísérgetik vagy a szafariiparban biztonsági őrként vállalnak munkát. Akadnak olyanok is, akik beköltöznek a munkalehetőségek miatt a városokba. A nagy kenyai üdülő központokban, a „turista keltetőkben” olyan helyiekkel is találkozni, akik csak divatból vagy a megélhetés miatt veszik magukra a maszájok jellegzetes öltözékét, ékszereit, őket a maszájok megvetően plastic maszájoknak, műanyagnak nevezik.
A közelmúltban a tanzániai és a kenyai kormány is megpróbálkozott azzal, hogy különböző programokkal megkönnyítse a maszájok beilleszkedését, beolvadását a társadalomba, de ezek kudarcot vallottak. Ezzel szemben ma már olyan, a klímaváltozások korában fontos projektek léteznek, amelyek a maszájoknak azt a képességét másolják, ahogyan a teljesen értéktelennek, meddőnek tűnő sivatagos, félsivatagos területeket használható legelővé alakítják.
Sok maszáj törzs barátságos viszonyt ápol a turistákkal: falvaikba látogatókat is beengednek. A gazdagságot a jószág és a gyerekek száma jelzi. A lányokat a nők tanítják meg a főzésre, a házak készítésére, a ház körüli munkákra. A fiúkat tinédzser korukig hagyják játszani, akkor azonban komoly és fájdalmas beavatási szertartáson mennek keresztül. A rituálé során veréseket kapnak, bőrüket több helyen tőrrel felhasítják, és nem szabad kimutatniuk fájdalmukat, mivel az a gyengeség jelének számít. A fiúk ilyenkor több hónapra elvonulnak a falvaktól távolabb eső kis kunyhókba, és a teljes gyógyulás után hónapokig csak feketében járhatnak. A körülmetélés mindkét nemnél elfogadott ceremónia. A fiúktól a hagyományok szerint elvárják, hogy még körülmetélésük előtt megöljenek egy oroszlánt. Ez utóbbi ma már Afrika szerte tilos, de a hatóságok félre néznek, ha hagyományos oroszlánöléssel találkoznak.
A fiatal harcosok csak a körülmetélt lányok közül választhatnak házastársat, mivel a maszájok szerint a körülmetéletlen nők nem elég érettek, így nem számítanak igazi nőnek. A hagyományos és ma már illegális ceremónia helyett több helyen már csak énekkel és tánccal avatják be a lányokat. A maszájok a tradíciók szerint polyandriában élnek: a nők nem csak a férjükhöz, de egy egész korcsoporthoz mennek hozzá. Ha a házba a korosztály férfi tagja vendégségbe érkezik, a férj köteles felajánlani a hitvesi ágyat.
A maszáj zene alapja az emberi hang: a kórus dúdolja a harmóniákat, a szólista pedig ráénekli a fődallamot. A beavatási szertartásokkor az éneklés mellett jellegzetes ugrálós táncot mutatnak be. A maszájok öltözéke, frizurája, ékszereik mind társadalmi helyzetükről mesélnek. A házasulandó nők haját például néhány tincset kivéve, az új élet kezdetének jelképéül, teljesen levágják, fejüket leborotválják.