Van úgy, hogy a képek egymással beszélgetnek. Van, hogy szavakat, mondatokat hívnak elő. Hogy a gondolatok találkoznak. Erősítik vagy kioltják egymást. Új értelmet nyernek. És van úgy, hogy egy barát elmegy örökre. Ez a könyv játék: Hegedűs Ákos/morpho saját képei mellé idézeteket válogatott. Olyan emberek gondolatait, akik nyomot hagytak az elmúlt században. A fotók párokká alakultak, idézeteket vonzottak magukhoz, fejezetekké fejlődtek. Köztük kapott helyet a fiatalon elhunyt Hetesi Péter Pál/G3 novellafolyama – összemixelve képet, gondolatot, idéző- és felkiáltójelet, tért és időt. A könyv készítői maguk is jól szórakoztak a játék során, és szándékuk szerint hasonló élményt nyújtanak az olvasónak, aki hagyja, hogy a képek beszélgessenek, szavakat, mondatokat hívjanak elő. Hogy a gondolatok találkozzanak…

(Szerepi Hella)

A véletlen nagy erő. Rendkívül sok dolognak kell egybevágnia ahhoz, hogy az elemek egybesodródjanak. Magunk is kénytelenek vagyunk tapasztalni, hogy annyira esetlegesnek tűnik, hogy ki kivel, mikor találkozik és marad együtt. Barátok, szerelmek, képek és szövegek, az idő különböző rétegei. E könyvben is két ember világlátása találkozik egy harmadik szerkesztésében. Hogyan jött ez össze? Morpho talán azt mondaná, hogy a franc se tudja, nézd inkább a képeket, olvasgasd a szöveget, s gondolj valamit. Vagy ne gondolj. Hetesi Péter Pál/G3 (a drága Hepe, más néven KarmaHackeR) előadna valami duplafenekű történetet a fény harcosairól, aminek a nagy tanulsága az lenne, hogy mindahányan, akik részt vettek e könyv megszületésében a világ legnagyobb zsenijeinek reinkarnációi, és hát nyilván a sors rendelte így. Én meg valahol a kettő között lebegnék, mert ugyan az véletlen lehet, hogy így hárman összeterelődtünk valamikor régen, de az már nem, hogy amit most lapozgatnak, az megszületett. Első pillantásra nagyon különböző világok találkoznak itt. Egymással ellentétbe állítható tájak és emberek. Fény-árnyék játékok. Azonban ez nem a világok harca, ellenkezőleg. Nem véletlen, ahogy punkok és vén szerelmesek egymás mellé rendeződnek, nem véletlen, ha ezek után gyermekek és padon ülő pár találkoznak egymással a következő lapon, és nem véletlenül kerül oda az utánuk következő szöveg sem, ami valahogy úgy hangzik: „Vannak napok, amikor minden és mindennek az ellenkezője megtörténik. Neurotranszmittereid hullámvasútján utazol, méghozzá olyan szédítő lökettel, amihez hasonlót csak akkor éreztél, amikor a maniaco depressiva bipolaris 2 cím alatt béreltél magadnak talpalatnyi helyet Belzebúb szomszédságában…” E néhány szó, mint jófajta lakk, újabb jelentésréteget ad a képeknek. Ebben a könyvben ezek az elemek így válnak teljessé, hiszen reflektálnak egymásra, kiegészítik egymást, és létrehoznak egy olyan egységet, ami talán tovább tudja vinni a befogadót új gondolatok felé.

Haynal Ákos

Gondolkodtak már azon, hogy hány emberrel találkoznak egy átlagos napon? (már amennyiben van olyan, hogy „átlagos nap”) Az utcán, az üzletekben, a postán vagy a templomban emberek tucatjai jönnek szembe nap mint nap, és mi észre sem vesszük őket. Sokszor magunkat se, de ez most nem tartozik szorosan ide. Ebből a hatalmas tömegből alig beszélünk néhánnyal, még kevesebbel szeretkezünk, és még ennél is kevesebbel barátkozunk össze. Mégis hatnak ránk valamennyien. Bármikor, bárhol, bárhogyan. Senki nem tudja, hogy amikor elindul valahová, kinek a hatását viszi haza, ki lesz az, akit gyűlöl vagy szeret majd, és ki, aki csak addig érdekes, amíg átadja a helyét a buszon. Itt jön képbe a kép. A fotográfia galád módon teszi közkinccsé azokat a pillanatokat, amiket sosem veszünk észre, pedig bizony velünk történnek. Ha minden pillanatunkat rögzítené egy kamera, a vetítésen csak néznénk ki bután a fejünkből, és teljesen elvesznénk a pixelkavalkádban. Persze vannak emberek, akik megpróbálják megfejteni ezt a talányt, és olyan igazságokkal vagy igaznak hitt gondolatokkal szegélyezik a számunkra kijelölt utat, amelyek szarkasztikus vagy szomorkás hangulattal próbálják ránk húzni a mindennapi vizes lepedőt. Amikor két ember találkozik a Gondolattal, akkor kezdődik el maga az élet. Ez a könyv az emberi kapcsolatokról szól. Két ember kapcsolatáról. A személyek nem fontosak, és maga a kapcsolat sem. Történhet egy pillanatra, hogy észre sem vesszük egymást, de tarthat egy egész életen át. Lehet fontos vagy lényegtelen, szomorú vagy vidám, okos vagy ügyetlen, keserédes vagy butuska. Az egyetlen, ami biztos benne, hogy megtörténik. Aztán egy csomó bölcs ember megpróbálja értelmezni a kapcsolatot (pillanatot), néha sikerül, néha nem, néha viccesen, néha nem. Ezt játsszuk mindannyian, néha győzünk, néha nem, de a játék szabad, a meccs kétesélyes, és néha egymásra talál egy pár, és belép a képbe a beszéd…

morpho